Mert nem álltak fel?
Azt reméltem, szuverén, gondolkodni és a kialakult helyzetet értelmezni képes emberek ők is. Például a márciusi felmondásom előtt egy-két héttel, A bajnok című Pintér Béla-darab bemutatóján találkoztam Tillával, aki folyamszerűen szidta nekem a TV2-t, hogy az mekkora Fidesz-fészek lett, és tűrhetetlen, ami ott folyik. Finoman jeleztem neki, hogy a magam részéről nemsokára be is fejezem az együttműködést a csatornával, amire Tilla megértően bólogatott. Ehhez képest ő azóta is folyamatosan ott virít a TV2 képernyőjén, és az arcát adja nem is egy, hanem több műsorhoz is.
Aztán a Forbes egyik interjújában megpróbálta elmagyarázni, hogy számol el magának ezzel: ő tulajdonképpen csak vidám, szórakoztató műsorokat vezet, ezek pedig egy egészen más részleghez tartoznak, mint ahol az ominózus propaganda-riportokat gyártják. Mit mondjak? Nagyon kínos ez egy gondolkodó embertől! Természetesen mindannyian tudjuk – még Tilla is –, hogy ez átlátszó önfelmentés, nagyon rosszat tesz egy korábban hiteles képernyős ember megítélésének!
De talán még ennél is jobban csodálkozom az utóbbi tíz-tizenöt év szerintem legszámottevőbb tévés tehetségén, Hajós Andráson, aki gondolkodó, de önemésztésre igen hajlamos ember. Amikor márciusban telefonon beszéltünk arról, miért jöttem el a TV2-től, András azzal magyarázta a maradását, hogy már aláírta a szerződését, muszáj ott lennie a tavaszi gyerek-tehetségkutató műsor zsűrijében, ugyanis ha váratlanul lelépne, az ügyvédje szerint 20-25 milliós kártérítésre kötelezhetnék. Ez akkor többé-kevésbé elfogadható érvelésnek tűnt. Csakhogy lement a gyerekvetélkedő, jött az ősz – és mit látunk? Szeptembertől a Sztárban sztár zsűrizését is elvállalta Hajós. Ami sajátos erkölcsi érzékre vall, hiszen amikor 2006 szeptemberében kiszivárogtatták az őszödi beszédet, Hajós András útja nyílegyenesen a HírTV-be vezetett, hogy nyilvánosan megkérje az akkori miniszterelnököt, Gyurcsány Ferencet, mondjon le, de most, tíz évvel később nem jelent számára különösebb erkölcsi problémát, hogy ő maga az Orbán-rendszer tévéjét teljes mellszélességgel erősíti.
Pedig manapság minimum egy-két érvvel többet tudna felsorakoztatni amellett, hogy a jelenlegi miniszterelnöknek is le kell mondania, hiszen biztosan Hajós sem ért egyet – hogy csak az utóbbi napok eseményeire utaljak – a kvótanépszavazás végeredményének arcátlan átértelmezésével, de a Népszabadság puccsszerű megsemmisítésével sem. A többi TV2-s képernyősről azért nem beszélek, mert tapasztalatom szerint nagy részük nem olyan ember, aki erkölcsi és intellektuális megfontolásokra tekintettel alakítaná az életét, ők ilyen apró kis részletekkel nemigen foglalkoznak.
Ettől még egyikük sem lett Orbán-hívő.
A baj ezzel az egésszel természetesen nem Tilla vagy Hajós, hanem az, hogy míg a Kádár-rendszert nem lehetett pusztán közakaratból felszámolni, mert teljes arzenáljával ott állt mögötte a szovjet birodalom, Orbán rendszerét viszont nem elsősorban a hívek, hanem ezek az ürügykereső, gyáva és megalkuvó magatartások tartják életben. A legtöbb, a rendszer gátlástalanságával egyébként egyet nem értő embernek mindig akad egy „kézenfekvő” magyarázata a saját menthetetlen viselkedésére, megalkuvására: gyerekem van, idősek a szüleim, őket is én tartom el, tele vagyok adóssággal, stb., stb.
De kétsége ne legyen senkinek, ezek az én szaktársaim nem átlagbérből és átlagfizetésből élő emberek, hanem sok milliót keresnek akkor is, ha éppen hónapokig nem dolgoznak egyetlen percet sem.
