Péter KonokSzőcs Géza meghívását
visszautasította a német PEN Club. A német írók szervezete nem kíván részt venni a magyar PEN ünnepségén, mert a magyar PEN-t a kormány szervilis csicskájának tartja, és – amint azt Josef Haslinger, a német PEN Club elnöke hozzátette – „eddig nem sikerült Szőcséket meggyőzni arról, hogy a PEN elnöke nem lehet egyszersmind a kormányfő tanácsadója is”.
Szőcs Gézát nem először utasítják vissza. Pár éve Ferlinghetti, majd a finn Hannu Launonen utasította vissza a Janus Pannonius-díjat, amit Szőcs afféle „költészeti Nobelnek” szánt.
Szőcs akkor levelében „gyenge jellemnek” nevezte kikosarazóit.
Szőcs Géza ugyanis erős jellem.
Az erős jellem arról ismerszik meg, hogy – amikor éppen nem régvolt nyilasok hamvait hurcibálja a tornazsákjában a disznósajtos zsömle meg a kínaipiacos, rovásírott bugylibicska mellett – magasztos kitüntetéseket osztogat, és igen megsértődik, mikor valaki azt mondja, hogy már ne haragudjon Szőcs úr, de ezen az cirkalmas oklevélen nagy, zsíros mancsnyomokat hagyott az a naftalinszagú, morcos kis diktatúra-kezdemény, aminek keletlen kalácsán kulturális mazsolának tetszik lenni.
Szőcs Géza irtó zabos, ha visszautasítják az általa gründolt Janus Pannonius-díjat, például ez a Ferlinghetti (az érthetetlen verseivel), meg ez a norvég finn (aki csak egy nyavalyás fordító), mégis, mi a faszt képzelnek ezek magukról? És akkor ezekről a migránssimogató, káposztazabáló németekről ne is beszéljünk! Lennének baromira megtisztelve, hogy Szőcs Géza észrevette őket!
Lötyög Szőcs Gézában az odvas indulat, mint a bundapálinka; hát miféle gyenge jellemek az ilyenek, ha még a pénz sem kell nekik? Mert Szőcs Géza, aki valamikor egész tűrhető költő volt, tudja, milyen az, ha valaki erős jellem, és büszkén, felemelt fejjel adja el magát. Mert Szőcs Géza új Múzsát talált magának Erató és Kalliopé helyett, afféle sajátos, focirigmusos kis mucsai Polyhymniát, akinek nemigen lehet nemet mondani (közben azért talán Szőcs Gézának eszébe jut, hogy maga Janus Pannonius hogyan szenvedett ki Medveváron, a maga mentora elől menekülve, akinek végül nemet mondott).
Szőcs Géza hőbörög megint, nyilván dühös, pikírt leveleket ír. Akinek nem kell az ő kitüntetése, aki nem jön el az ő bulijába, az nyilván gyenge jellem. Mi más is lenne? Szőcs Gézát nem érdeklik a mások érvei, gondolatai. A sok gyenge és megalkuvó! Na, tartson csak valahol felolvasóestet ez a halbűzös finnugor, vagy valamelyik nyafogó német, gondolja Szőcs Géza, rögtön odarendelem a Prőhle Gergelyt spontánul bekiabáló kritikus közönségnek!
