Pontosan 1992 decemberében
, a születésnapomon választottak a Déli Hírlap igazgatójává. Az is bolond aki a nyakába vesz egy olyan céget amelynek a példányszáma annyi amennyi és egyetlen előfizetője sincs, ráadásul a kasszából 30 millió forint hibádzik. Sok választásom nem volt. A grafomániám kiéléséhez kellett egy újság. Még azon az áron is, hogy hetetekig nem aludtam, csak azon agyaltam, hogyan legyen fizetése a kollégáknak.
Az első nem várt segítséget egy karácsony előtti látogatótól kaptuk. Az Észak-Magyarország utáni vizit során hozzánk is feljött Lezsák Sándor az MDF alelnöke. Kérdezte mitől vagyok ennyire elkeseredett. Elsírtam, hogy itt ülök egy csődtömeg tetején mint egy rakás valami és kedvem lenne meglepni a dolgozókat az ünnepekre. Kért egy telefont , majd az íróasztalomhoz ülve feltárcsázta B. urat. És csodák csodája másnapra kaptunk másfél millió forintot. Úgy, hogy semmit nem kért cserébe. Amikor egyszer ezt elmeséltem Dávid Ibolyának – tetszenek tudni ki ő – aki nem ért a focihoz s még igazságügyi miniszter is volt legyintett erre.Megjegyezte, e miatt üres a párt kasszája.
Majd a következő esztendő útkereséssel kezdődött. , mi lenne ha a déli megjelenést reggelire változtatnánk. Így akár előfizetőink is lehetnek. Emlékszem Paulovics Guszti mint a rádió igazgatója ledorongolt – ha ezt meglépem tönkre megy a lap. Egy Déli az legyen Déli – hajtogatta. Megfeledkezve arról, hogy időközben bezártak a gyárak, az üzemek elvesztek az ingázók az utcán hullámzó tömegek. Azok akik zsebből munkába menet jövet vásároltak olvasnivalót.
Imrének igaza volt. Magam is vevő voltam az ötletre. Ám ki kellett várni a megfelelő pillanatot. Keresni kezdtem a partnereket, a befektetőket mert a tulajdonosokra nem nagyon számíthattam. Kékesi Gyuri barátom hozott összes Juhász Judittal a kormány szóvivővel az ország legaranyosabb rádiósával. Ő ajánlott be a Népszabadsághoz , pontosabban dr. Breitner Miklóshoz , akivel októberben csaknem egy hónapig” jegyben jártunk”. Minden hétvégénket együtt töltöttük és tervezgettük a Népszabadság és a Déli Hírlap együttes megjelenését. A koncepció lényege, hogy száz forintért minden egyes Népszabadsághoz egy Déli Hírlap is jár. Bonyolult volt az együttműködési szerződés, rögtön átláttam ezen mi csak nyerhettünk. Veszteni valónk nem volt. Megegyeztünk, hogy a mi bevételünkből mi az ami a pesti kiadóé lesz. Szerények voltak. Breitner Miklós idejében dübörgött a bolt. Szinte egy év alatt a közös példányszámunk felkúszott havi negyvenezerre.
Akkoriban Kobold Tamás volt a polgármester. Az önkormányzati tulajdonos első számú képviselője. Kérdőre volt, hogy miként lehet összebútorozni egy szocialista napilappal. Mentegetőztem, ha egy rangon aluli házasságra céloz, akkor ezt inkább a Népszabadság tulajdonosainak kellene háborogni. Meg a lényeg az, hogy a szocialista érzelmű olvasók csak így tudják meg milyen is egy tökös vidéki újság. Lehet, hogy sikerül majd megváltoztatni a világnézetüket ha így egybe olvasnak minket. A választ elfogadta.
Jó volt az időzítés. Az Észak nyomdát váltott Miskolcról Debrecenbe a sajátjába vitte a nyomtatást. A miskolci gépet nem verték szét, megmaradt mi meg azonnal birtokba vettük. Ez egy nagyon szerencsés húzás volt. Időközben volt egy néhány vezetőváltás a Népszabadságnál, de a Jumbo megállapodás napra pontosan öt évig a víz tetején tartotta a Déli Hírlapot. Mindig voltak elszámolási viták mint egy jó házasságban. Majd tudván, hogy se veled se nélküled mindannyian engedtünk a másiknak és újabb egy évre szerződtünk. Igazából az aggasztotta a pestieket, hogy megállíthatatlan volt a példányszám növekedés Borsodban. Végül eljutottunk oda, hogy M. Lengyel László ünnepélyesen kimondta – ha csak a borsodi eladást nézik akkor is a Népszabadság az ország első lapja. Büszke voltam az ötletemre és mindenkinek hálás voltam a megvalósításért. Ma már elmondhatom igazi érdekházasság volt.
Mígnem 1999 telén bekövetkezett az amire számítani lehetett, de nehezen akartuk elhinni, hogy még is vége a közös boltnak. Szerencsére kölcsönösen kémleltük egymást mindvégig, így tudtam, Lengyel úr kezd elhidegülni, kifelé kacsintgat. Találkozik , találkozgat a konkurenciával. Jobbnak láttam készülni a szakítás utáni időkre. A túlélésre. Megszereztem a postától a közös előfizetőink címlistáját. S önálló hadjáratot kezdtem az önálló előfizetői táborunk feltornázására. Volt két baromi jó húzásunk. Minden új előfizető kapott egy kis televíziót . Ezerszámra hordtam a Józsefvárosból ezeket a készülékeket, darabonként ezer forintért. Emlékszem az A6-osba egyszerre háromszázat sikerült bezsúfolni. Vitték mint a cukrot.
A Népszabadságtól leköszönő Breitner Miklós egy könyves cégnél landolt. Úgy, hogy egyik nap lekiabált, hogy rosszul ülök a lóvon másnap már hiába hívtam volna vissza. Menesztették. Ő már akkor sehogy se ült a pacin. A barátság viszont folyamatos volt, kaptam tőle ötezer aranyláncot, nagyon véknyat darabonként 300 forintért. Ez volt a könyvklub szóróajándéka. Amikor ezt bevetettük olyan volt mit az atombomba, megrohanták az ügyfélszolgálatot, Kettesével rendelték a Délit. A lényeg, hogy mire bekövetkezett a szakítás már 14 ezer önálló előfizetőnk volt. Öntelten simogattam a saját fejemet az előrelátásért. szantograf.hu Folytatjuk.
