Bayer Zsolt szélsőjobboldali publicista is leírta véleményét a Népszabadság felfüggesztésével kapcsolatban „Apróságok” címmel. „A Mediaworks felfüggesztette a tulajdonában álló Népszabadság kiadását. Ez a hír. És ennyi a hír” – kezdi Bayer, aki szerint egyébként „a Kádár-rendszer egyik legutolsó, legaljasabb „műhelye” tűnik el talán örökre.”
Bayer szerint keveset beszélnek arról, hogy veszteséget termelő Népszabadsággal ellentétben a Mediaworks tulajdonában lévő nyolc megyei lap nyereséges. Mint írja, a megyei lapoknál azért nem tudott fejleszteni a tulajdonos, mert „a megyei napilapok által megtermelt nyereséget gyakorlatilag elvitte a Népszabadság fenntartása. (…) A Népszabadság valamivel több, mint hatvan belsős, állandó munkatársa háromszázezer forintos kezdő fizetéssel „termelte” meg a cég veszteségét, ami elvitte a megyei napilapos kollégák fizetésemelését és jobb munkafeltételeit” – írja a szélsőséges gondolatairól elhíresült publicista, aki szerint a megyei lapoknál egy kezdő újságíró maximum 140 ezret kereshet, szemben a Népszabadság több százezres fizetéseivel.
A lap kapcsán Bayer feleleveníti régi emlékeit is: „leugrottam rémesen korai órán a 64-es buszról Solymárról jövet a Hűvösvölgyben, és az 56-os busz állomásánál lévő újságárusnál vettem egy Magyar Nemzetet. És a „Moszkváig” átfutotta az emberfia a „Nemzetet”, és látta, hogy kiknél van még „Nemzet”. Azokkal összetartoztál. Akik pedig Népszabadságot szorongattak a hónuk alatt, azok voltak a rohadt, tetves komcsik, akiknek majd szét kell cseszni a fejét” – írja Bayer, aki úgy magyarázza, hogy 1993 szeptemberétől 1994 májusáig ő is a Népszabadság munkatársa volt, hogy kilenc hónap kellett neki ahhoz, hogy rájöjjön, hogy „nem egészen úgy vannak a dolgok”.
A publicisztika végén Bayer kárörvendőn megjegyzi: ki az a hülye, aki nem örül egy kicsit annak, hogy „a mégiscsak negyven éven át emblematikusan undorító, és fennállása alatt sokkal-sokkal több, mint hatvan ember egzisztenciáját tönkretevő, a Kádár-rendszer egyik legutolsó, legaljasabb „műhelye” tűnik el talán örökre”.
Forrás: nepszava.hu
