Népszabi. Kádári múlt, az attól való szabadulás hol sikeres, hol sikertelen kísérletei, és …

Volt ebben a sztoriban minden. A pártállami, kádári múlt, az attól való szabadulás hol sikeres, hol sikertelen kísérletei, és megtetézve azzal, hogy minden országos nyomtatott, nem bulvár lap ma a létéért harcol a drasztikusan átalakuló olvasási szokások közepette. És kár lenne most a jelenlegi helyzetet kizárólag a mostani politikai kurzus nyakába varrni. Mert a Népszabadságért a mai baloldal tehetett volna a legtöbbet – nem most persze, hanem az utóbbi tizenöt–húsz évben, csakhogy nem tette. És persze azt is mondhatnánk nyugodtan,hogyha most lenne a Népszabadságnak százezer előfizetője, biztos nem kerül sor erre a lapstopra.
Rosszul hangzik, de sajnos el kell mondani: nagyon kíváncsi lennék, hogy a most tiltakozók közül hányan voltak előfizetők vagy rendszeres lapvásárlók? Ilyet nem illik ilyenkor megjegyezni, de ha valakinek fontos egy újság, tessék, fizesse elő. Azzal járul hozzá, hogy az fennmaradjon. Ha nem teszi, ezzel a döntést átengedi másoknak. Jó, persze, erre lehet mondani, hogy a neten is sokan olvasták. Ingyen. Azaz ott jelentős bevétel nem termelődik, hiába a sok látogató, nincs miből fedezni a költségeket. A magyar országos nyomtatott sajtó ugyanazzal küzd, mint a tengerentúli társai – csak itt nincs egy Jeff Bezos, aki az Amazon internetes milliárdjaival a zsebében megvette a Washington Postot és újraépíti, nem is sikertelenül.
Egyszóval a Népszabadság története nem olyan sztori, ami hirtelen vett rossz fordulatot. Sokkal inkább minden ez irányba mutatott már régen, legfeljebb ezen drámai, utolsó előtti felvonás pontos forgatókönyvét nem lehetett látni. Azért írom, hogy utolsó előtti, mert azért talán van arra remény, hogy újjászületik valami, hiszen folynak a tárgyalások. De azok már egy teljesen új történet kezdetét jelentik.
Bővebben a mai Északmagyarban