Egyébként az én dolgom az,
hogy a saját műsorom rendben legyen. A stand up piacot csak jó poénokkal tudom befolyásolni. Persze van egy csatorna, ami agyba-főbe ismétli a régebbi fellépéseimet, ami nem tesz jót, koptatja az anyagot, de többek között ezért sem vagyok már ott. Meg azért is, mert sokkal nagyobb a függetlenségem a Comedy Centralnál, ők például eddig még sosem vágtak ki semmit a műsoraimból. Most először fordult elő, hogy egyetlen mondatot kivágtak: ebben azt ecseteltem – nevek nélkül –, hogy van egy ország, ahol a miniszterelnök lánya Svájcban tanul korrupciószakon, Mugabe lányával vannak egy kollégiumi szobában, mely Mugabe egyébként egy kedves, demokratikus vezető, csak néha megnyeri a lottóhúzást saját hazájában. Azt mondták, ezt nem vállalják, mert a lány nem közszereplő. Ennyi kompromisszumot
kötöttem most, de mondtam, hogy ezt minden interjúban el fogom mesélni, és akkor úgyis eljut ugyanannyi emberhez.
hvg.hu: Korábban sokszor előfordult, hogy cenzúrázták a műsorait?
B. T.: Persze, volt ilyen. A Rádiókabaré például állami csatornán volt, ahol bizonyos vélt vagy valós közszolgálati igényeknek meg kellett felelni, és ha valamit vulgárisnak vagy erősnek találtak, vagy egy-két fundamentalista hungarotálib leveleitől tartottak, akkor a szerkesztő kihagyta, kivágta, megmagyarázta. Ez érthető is, a stand up, ha stand up, nem egy tánc. Nem feltétlenül a közszolgálati adóra való. Pláne nem, ha az ilyen, mint amilyen most. Nagy szeretettel várnak egyébként, ami jól is esik, de tudom, hogy a Comedyn látható műsor töredéke férne csak bele a magyar BBC-be.
hvg.hu: Az RTL Klubnál is volt ilyenre példa?
B. T.: Ott egyéb, önkényes szempontok és furcsa szeszélyek szerint válogattak, de inkább az zavart, hogy nem volt teljesen a kezemben a dolog, és az utómunkában sem tudtam részt venni.
hvg.hu: Nemrég Magyarországon lépett fel Louis C.K., ön ott volt? Követi a nemzetközi stand uposokat?
B. T.: Pár éve igen. Sajnos nem voltam Pesten, amikor Louis C.K. itt járt. Nagyon jelentős alakja a műfaj történetének, már most, és még van benne, szerintem. Persze amiről beszél, ahhoz fontos tudni Bill Hicksről vagy a lifelong stand uping nagy példájáról, George Carlinról is. Utóbbinak ugye megvolt a hét szava, amit nem szabad kimondani az amerikai médiában, de ez megvan itthon is: Habony, Andy, Lőrinc, Tiborc, Győző, Ráhel, Svájc.
© Mónus Márton
hvg.hu: Érezte már valaha az önre jellemző politikai humor olyan hatását, hogy emiatt hívták vagy épp nem hívták valahova?
B. T.: Hívtak már politikai rendezvényekre, mindkét oldalról, mert én mindig a hatalmon lévőkkel vagyok kíméletlenebb. Emiatt hívtak ellenzéki pártok, hogy mondjam el nekik a véleményem humorba csomagolva, de mondtam, hogy jöjjenek el a fellépésemre, lehet jegyet venni, ott úgyis elmondom a véleményemet mindenről. Szóval nem megyek ilyenekre.
Olyan is volt, hogy elhívtak egy állami céghez, és az utolsó pillanatban mondták, hogy politikáról ne beszéljek, és ha lehet, kerüljem a vulgaritást. Kérdeztem, hogy akkor miért engem hívtak. Aztán ajánlottam magam helyett mást, de végül békén hagytak, elmondhattam, amit akartam, happy end.
hvg.hu: És a közönségből nem jönnek extrém reakciók politikai témákra?
B. T.: Nem igazán, nagyjából már tudják, mire számíthatnak. Inkább az ismerőseim között akadnak olyanok, akikről tudom, hogy nem ilyen kritikus a gondolkodásmódjuk, vagy ha az is, akkor elnyomják magukban, és inkább megmagyarázzák kognitív disszonanciával, hogy „hát igen, a fiúk is lopnak, de még mindig jobb, mintha azok lopnának, mert ezek annyit azért nem lopnak”. Van ez a méricskélés, de én azt mondom, hogy aki lop, azt ne kíméljük.
Otthon még artikulálatlanul anyázok a tévé előtt, de mire színpadra érek, ennek vicces formát kell adnom. Tudom, hogy például a Fábrynak nem a közéleti rész a kedvence a műsoromban, de vannak olyanok is, akiknek a szentlászlói kocsmai történetek nem jönnek be, mert mondjuk nincs élményük hozzá. De ez engem nem befolyásol.
hvg.hu: Köztudottan nagy ellenzője a nemzetközileg egyre nagyobb hangsúlyt kapó politikai korrektségnek. Hol a határ?
B. T.: Nincs határ. Minden izmus, minden ideológia eltorzul, mert a szépen elgondolt elméleteket aztán emberek kezdik átültetni a gyakorlatba. Jeles Andrásnak van a Főúr, füzetek! című naplószilánk-szerű könyve, abban van, hogy a kommunisták is csak egy dolgot hagytak ki, hogy az egészet emberek fogják megvalósítani.
Ez egyébként főleg Amerikában lényeges kérdés, itthon nem nagyon beszélhetünk politikai korrektségről, amikor szabadon áramlik a rasszizmus, a homofóbia, az idegengyűlölet és a hímsovinizmus, ráadásul központilag. De tény, hogy ez az angolszász stand uposoknak remek alapanyagot szolgáltat, náluk tényleg van egy ilyen átlendülés a hipokrita, álszenteskedő píszíbe. Itthon is sokan azt gondolják, amit én mondok, csak nem vállalják nyilvánosan. „Ne kockáztassunk!”, ugye.
© Mónus Márton
hvg.hu: Nem hiányzik egyébként a Showder Klub-os közösség?
B. T.: Na, azért az nem egy valóságshow volt, nem laktunk együtt. De amúgy sokakkal tartom a kapcsolatot.
hvg.hu: Csak mert él önről egy olyan kép, miszerint ön a nagy lázadó kívülálló, aki mindig külön utakon jár.
B. T.: Hát, én mindig ilyen voltam. De egyébként sok barátom van, stand upos meg nem stand upos, a műsornak is jót tesz, ha sokféle emberrel beszélgetek, vívok velük SMS-háborúkat, néha hajnalban, amit általában megbánok. De nem vagyok se egy barlangba menekülő, se egy elefántcsonttoronyba vonuló remete. http://hvg.hu/kultura/20160922_bodocs_tibor_londonban_stand_up_comedy_central_stand_up_interju#utm_source=hvg_top&utm_medium=email&utm_campaign=newsletter2016.09.23&utm_content=top1&type-id=HvgTopHvg&user-id={@(„@”)sid}
