Ezek mennek a Facsén. ..

‎Tóth Lajos‎ – A Dvorszky Pista elutazott.. .
Még hallom a dörmögő hangját, még látom a mozgását, még érzem a kezében füstölgő cigaretta illatát. Délutánonként még várom, hogy felhívjon a facebookon, s megbeszéljük újabb terveinket… Nehéz feldolgozni, hogy elment, s nincs többé. Gyerekkorunk óta ismertük egymást. Egy csapatban fociztunk. Abban a bizonyos miskolci vasutas klub (az MVSC) serdülő, majd ifi csapatában. Ő jobbfedezet volt, én a jobbszélső. Csupaszív, erőteljes, jó focista volt. Sorsunk eltérő alakulása hosszú évekre elsodort bennünket egymástól. Az újra találkozásunkat követően ott tudtuk folytatni, mint évtizedekkel azelőtt. Őszinte, jó baráti kapcsolatunk volt. Megismerhettem a távoli utazásokhoz fűződő kiolthatatlan vonzalmát. Beszervezett és magával vitt ismeretlen mesék birodalmába is. A nagy küzdő, a vereséget soha el nem fogadó Pista barátom sajnos alulmaradt a gyilkos kórral szemben. Élete leghosszabb utazására indult el ma, amikor elbúcsúztunk tőle a Fiumei úti temetőben. István barátom hiányozni fogsz!