Hat éve a semmiből bukkant fel Mengyi Roland

A Tiszaújvárosban született, 41 éves politikus a Fidesz 2010-es győzelme előtt szinte teljesen ismeretlen volt a politikában. Nemcsak a nagypolitikában, de abban a régióban is, ahonnan származott. Amikor 34 évesen, 2010-ben ő lett a Fidesz tiszaújvárosi országgyűlési képviselőjelöltje, nemcsak a választók nem tudtak róla semmit, de még a párt nagy öregjei sem. Akkori megszólalásai és a hivatalos, de igénytelenül megírt önéletrajza sem adott és ad ma sem sok kapaszkodót azoknak, akik meg akarják érteni, honnan jött és hogyan lett politikus, hiába készített vele még 2010 márciusában „interjút” a tiszaújvárosi Fidesz-alapszervezet vezetője, Török Dezső. Török személye azért is érdekes, mert úgy tűnik, szerepe lehetett Mengyi politikai karrierjének egyengetésében.
Mengyi az általános iskolát és a középiskolát is Tiszaújvárosban végezte, tizenévesen a szüleivel Sajóörösre költözött. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán diplomázott, később cégjogot tanult, aztán a Budapesti Corvinus Egyetemre ment. Hivatalos önéletrajzából szinte semmit nem lehet megtudni arról, hogy a politikai pályája előtt hol dolgozott. Igaz, volt egy 2005-ben alapított cége, a Park Consulting Kft., aminek ő volt a tulajdonosa. Ez a társaság a cégiratok szerint főleg saját tulajdonú ingatlan adásvételével, bérbeadásával foglalkozott.
Mengyi szakmai életútjáról az önéletrajzában szó szerint csak ennyit írt: „Közigazgatás, versenyszféra, egy közhasznú alapítvány elnöke is volt.” A 2010-es kampányban sem árult el a korábbi munkahelyeiről többet. „Az egyetemi évek alatt is mindvégig dolgoztam, így jelentős munkatapasztalatra tettem szert a közigazgatás területén és a versenyszférában is. Jellemzően pénzügyekkel, gazdasággal, gazdasági joggal, beruházásokkal, munkahelyteremtéssel foglalkoztam. Társadalmi megbízatásaim kapcsán egy közhasznú alapítvány elnökekeként is tevékenykedtem” – mondta még a 2010-es kampányban.
A bullshit mestere
Az viszont már a 2010-es kampányban is kitűnt, hogy a politikai semmitmondás nem áll tőle távol. „Mint magánembert is a munka határoz meg, ha éppen nem dolgozom, akkor is azon gondolkodom, hogy mit kellene másnap tennem. Mint mindenki más, a munkámban mindig a legjobbra törekedtem, miközben megismertem a környezetemben a jövőkép nélküli mindennapok nehézségeit is. Büszke vagyok arra a képességemre, hogy a problémákban a kihívásokat lássam és van elég erőm a változásokhoz, az elkezdett feladatok befejezéséhez, valamint ahhoz, hogy soha nem felejtettem el, hogy honnan érkezem és hová tartok” – mondta akkor. Bővebben itt.  (archív fotó)