– Három éve vagyok
fogvatartott, még másfél van hátra. Nem erőszakos bűncselekmények miatt szabtak rám ennyit, kisebb bűncselekményekből, zömmel lopásokból adódott össze, s figyelembe vették, hogy voltam már büntetve, ezért kaptam ilyen sokat – magyarázza Erdős Attila, aki foglalkozása szerint festő, mázoló, tapétázó.
– Jó lehetőség, erőteljes feltöltődés – okolja meg, hogy miért jelentkezett erre a jóvátételi munkára. – Bizonyítani szeretném, hogy azért, mert hibáztunk, mi is tudunk hasznosak lenni – mondja Attila, s megosztja azt is, hogy az édesanyja az, aki reménykedik abban, hogy ő megváltozik. Attila pedig állítja, hogy meg is fog. Sőt! Még azt is elárulja: megyénkben lakik, az édesanyja régi Észak-előfizető, bizonyára örülni fog, ha a fiáról jót olvas majd.
Molnár Martin még csupán pár napja töltötte be a húszat, de már három éve fogvatartott. A feltételesig is lenne egy éve, anélkül pedig még három. Feltételezem, ezért igen súlyos dolgot kellett elkövetnie.
– Csoportos fegyveres rablás – mondja olyan halkan, hogy meg kell ismételnie, hogy értsem. Északmagyar
