6 órakor elstartolt a Kék Csapat
a közel 1200 km-es útjára. A hollóházi rajtot követően Zenyik Robi kocogott kényelmesen a nagy-Milicre, majd a csapat többi tagja a Fűzéri vár lábánál várta egy kis frissítésre. Amíg ő futott a többiek fantasztikus rántottát reggeliztek.
A vadregényes Zemplén nehezen követhető útvonalak hírében áll, mindez az Országos Kéktúra útvonaláról nem mondható el. Igaz tájékozódását segítette az órára feltöltött track is. A „fuss velük” felhívásra Rudabányácskától csatlakozott 4-5 sátoraljaújhelyi futó, akik Olivért kísérték el egy részen. Olivér 11 órától kezdett el futni, így a legmelegebb időszakot ő nyerte meg, ugyanakkor a Zemplén legszebb részein is ő haladt el, érintve a távolról is látható Regéci várat.
Olivér Mogyoróskára érkezett be délután fél 4 magasságában. Kissé melege volt, így először a fejét lógatta be a kék kút alá, majd a lábait is, ez utóbbi a regenerálódást segíti. Szürreális élmény volt a helyi Rákóczi bandérium menetelése közben végignézni ezt a szertartást.
Mogyoróskától Gergő futott. Őt Misi barátja kísérte. Hamar átértek a Boldogkői várhoz, egyben maguk mögött hagyták a gyönyörű Zempléni-hegységet. Innentől búzatáblák, kis erdők, dimbes-dombos szekérutak, aszfalt utak, kicsiny települések következtek. A nap még éreztette erejét, de hamar nyugovóra tért a búzatáblák között. Felsővadászig futottak együtt, este 9 óra körül váltotta őket Robi. Robinak is akadt futótársa Laci személyében, együtt vágtak neki az éjszakai résznek.
Éjjel 2-3 alkalommal hirtelen özönvíz szerű eső öntötte el a futókat. Először Robit, majd Olivért is, aki Szögliget magasságában váltotta fel Robit. Hajnali 4-ig nagyjából 160-165 kilométert tettek meg.
Az első nap mondhatni könnyen ment, de a neheze csak most kezdődik. A futóknak és persze a stábnak meg kell küzdeniük az egyre növekvő fáradtsággal és a korlátozott pihenési lehetőséggel. Folytatjuk…itt
