Amikor elszívjuk a cigit, bedobjuk a felest, megiszunk egy pofa sört vagy füvezünk(ki miben utazik) mindig egy pozitívabb életérzés uralkodik el rajtunk. Ilyen narkó ez a győzelem is, csak országos, mi több: nemzeti léptékben, örülünk világszerte. Elhisszük néhány napra, hogy tényleg jók, jobbak vagyunk, fölszabadul bennünk az egészséges nemzeti büszkeség, kitör belőlünk egy olyan érzés, amit évtizedek óta lefojtottak bennünk, erősnek, szabadnak, autonóm személyiségnek érezzük magunkat. Felejtjük Mohácsot, a tatárjárást, Trianont és láthatja a világ, hogy mi vagyunk a jobbak (mi úgy érezzük, a legjobbak)! Mint régen 1000 évvel és évekkel előbb…Tényleg jó érzés, de a folytatástól függetlenül is lesz felébredés és rá kell jönnünk ismét, hogy ha magyar vagy és rákos beteg,akkor az európai emberek közül nekünk van a legnagyobb esélyünk arra, hogy bele is haljunk, és sorolhatnám „nemzethalálunk” jeleit. És ezt ugyanannak a „csapatnak” köszönhetjük, aki most engedett egy „szippantást” !
