A Gubody Ferenc Szakképző Iskolában jártunk a napokban, ahol Tóth Péterné tagintézmény-vezető, a már emlegetett Marika néni fogad bennünket. (Persze csak a gyerekeknek néni.) Mi másról is kérdeznénk, mint arról, hogy mi a titkuk. Hogy tudják itt tartani, sikeresen szakmához, érettségihez juttatni azokat a fiatalokat, akik nem feleltek meg más középiskolákban, akik nem láttak otthon jó példát, akik a legnehezebb körülmények közül szeretnének valahogy kikeveredni. A titok egyszerű, figyelni kell a gyerekekre, a bevált módszer pedig a megértés. Mert az mindig sokkal többet ér, mint a szigor.
– Az itt tanító pedagógusoknak nagy kihívás a halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok nevelése, de speciális, egyénre szabott foglalkozásokat dolgoznak ki a számukra, sokszor időt, energiát nem kímélve. De az mindig nagy öröm számunkra, ha változnak a gyerekek. Javul a tanulmányi eredményük, a magatartásuk, a munkamoráljuk. Öröm, ha a szakiskola után úgy döntenek, itt maradnak, és megszerzik az érettségit is. Diákjainkkal pszichológus és fejlesztőpedagógus is foglalkozik. Szakköröket indítottunk, ahol mindenki megtalálhatja a saját érdeklődésének megfelelő tevékenységet. Szervezünk egészségnapokat és kirándulásokat. Megdöbbentő számomra, hogy van olyan tanulónk, aki Miskolcon nőtt fel, de még soha nem járt Lillafüreden vagy Tapolcán – jegyzi meg Tóth Péterné.
A börtönben
Majd megtudjuk, iskolájukban kiemelt szerepet kapnak a dohányzással, alkohollal és droggal kapcsolatos prevenciós órák. De szakembereket hívnak a bíróságtól is. Sőt, börtönlátogatásra is elviszik a diákokat.
– Ezeknek a gyerekeknek a családjában nem ritka, hogy valaki börtönbe kerül. A roma családokban az a szokás, hogy ha valakit lecsuknak, akkor azt a család nagy dínomdánommal megünnepli, mintha valami hőstettet követett volna el az elítélt. Mi viszont szeretnénk megmutatni a gyerekeknek, hogy a börtönbe bekerülni egyáltalán nem vidám dolog, a börtön nem olyan hely, ahová kívánkozna az emberírja a boon.hu
