Magyarhon. Kihagytuk a nagy lehetőséget…

A Magyarországra áramló EU-s támogatások pozitív hatása az elemzői konszenzus szerint messze elmarad az elköltött pénz nagyságától. Az ide érkezett milliárdoknak talán a nyolcada lesz képes hosszabb távon is pozitív hatást kelteni, a többit eltapsoltuk. A kis- és közepes vállalkozások tizede jutott eddig pénzhez általa, és ők sem feltétlenül arra tudták ezt elkölteni, amire igazából szükségük volt.
Ez csak részben a magyar kormányok hibája. A nemzetközi segélyezés évtizedek óta sehol sem tudott átütő eredményt hozni. Különösen akkor nem, ha az adományozótól független közvetítőn keresztül megy keresztül a pénz, mint ebben az esetben a nettó befizető tagállamok és a magyar kormány között álló Európai Bizottságon. A Marshall-segély óta lényegében nem látott a világ igazán hatékony fejlesztési támogatást.
Az eddig érkezett EU-s pénzeket felszívta Magyarország, annyit sikerült elérni, hogy szinte az egész összeg megérkezett. Ez életben tartotta a látszatot, hogy a magyar gazdaság képes növekedni. Ez segített a leszakadás elkerülésében, ugyanakkor restségre is nevelte az országot, különösen a gazdaságpolitikai döntéshozókat, mert a friss pénz eltakarta az alapvető gondokat.
A pénz páratlan lehetőséget adott a hatalmon lévőknek, hogy nagy állami megrendelésekkel tegyenek naggyá számukra fontos cégbirodalmakat, üzletembereket.
Az EU-s pénzek csodát nem hoztak. Mankót jelentettek, és az már Magyarországon múlik, hogy rájuk támaszkodva az önálló járást gyakoroljuk-e, vagy a mankón görnyedve megyünk, ameddig lehet, aztán ha egyszer el kell engedni, akkor lehuppanunk a földre. Teljes cikk itt.