A Medicina 2000 Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség évek óta gyűjti tagjairól a
betegek szakrendelői ellátásra való várakozás idejét. Mivel az elmúlt időszakban többször is
téma volt, és egymástól eltérő információk hangzottak el a közéleti diskurzusokban, ezért
Borsod-Abaúj- Zemplén megyei és országos adatokat is közzéteszünk, kiegészítve a
Járóbeteg Konzultáció során feltett kérdésre adott válaszokkal.
A járóbeteg szakellátásban évente mintegy 70 millió orvos-beteg találkozás történik, ami azt
jelenti, hogy minden magyar állampolgár évente átlagosan 7x igénybe veszi a járóbeteg
szakellátást. Korántsem mindegy tehát, hogy ezen ellátási formához az érintett betegek
mennyi várakozás idő után juthatnak hozzá.
Éppen ezért a Medicina 2000 Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség 2013 óta minden
évben megvizsgálja egyes szakrendelőkben az ott vezetett betegfogadási listákon a betegek
várható várakozási idejét. (A terminológia tisztázása végett: a műtétes szakmákban
várólistákat, a szakrendelőkben betegfogadási listát vezetnek az egészségügyi szolgáltatók).
Az előző évekhez hasonlóan idén ismét elvégezte a Szövetség az adatbekérést, ahol az év
január 15-én (most tehát 2016. január 15-éről van szó) az OEP-nek egyébként rendszeresen
szolgáltatott betegfogadási lista várakozási idejét hasonlították össze a 2015. januárban leadott
hasonló listában szereplő várakozási időkkel. A 2016-os adatok 39 intézmény adatainak
átlagát mutatják. Mivel az adatok nem minden évben mindig azonos intézményekből
származnak, így hosszútávú, több évet átfogó statisztikai elemzésre nem alkalmasak, azonban
az átlagok változása, azok abszolút értekei alapján valós képet kaphatunk a témában, illetve az
orvosolandó problémákról.
Borsod-Abaúj- Zemplén megye
Az adatokból látható, hogy Borsod-Abaúj- Zemplén megyében 2016. januárjában a
járóbeteg szakellátásban az átlagos betegvárakozási idő szakmától függően és 1-75 nap
között mozog. Sebészeti és fül-orr- gége szakrendelésre már 1-3 nap alatt bejuthatunk, ami
országos átlagban igen jónak mondható, nőgyógyászati időponthoz mintegy 2 és fél hét
türelem kell, illetve ortopédia, reumatológiai, rendelési időpontra is legalább 2 és fél hét
várakozás szükséges, ez nagyjából megegyezik az országos átlaggal. Legrosszabb a helyzet a
szemészeti, angiológiai és reumatológiai, neurológiai rendeléseken, ahol több mint 3-4 hét
várakozás szükséges, ami még mindig eltörpül a kardiológiai szakrendeléseken mért több
mint 75 (2 és fél hónap) napos átlagos betegvárakozási időhöz képest.
Ha az országos trendeket figyeljük, látható, hogy a 2015-ös évhez képest jelentéktelen a
változás, két eset kivételével kevesebb mint +/- 1 nap. Érdekes, hogy 2014-ről a 2015-ös évre
jelentős javulás volt látható (négy szakma esetben is egy hét javulás), de az idei évben már az
is eredmény volt, ha sikerült ezt a tavalyi javulást megőrizni.
Ha az elmúlt éveket – 2013-2016 közötti időszakot – egyben tekintjük, több szakmában (pl.:
angiológia, belgyógyászat, sebészet, füll-orr- gége) komoly javulás történt, de pont a
legkritikusabb szakterületeken (pl. kardiológia, reumatológia) maradt szinte változatlan a
helyzet.
A vizsgálat nem tért ki egyes szakmákra, ezekre is kiterjeszti az adatgyűjtést 2017-ben a
Medicina 2000 Szövetség. Ezek között közhelyszerűen rossz mutatókkal rendelkezik az
endokrinológia, amelynek nagyon kedvezőtlen a finanszírozása, és a rendelőkben nagy, és
szintén rosszul finanszírozott labor igénybevételt generál.
A már említett magas orvos-beteg találkozás száma miatt, e kérdést a Medicina 2000
Szövetség 2015-ben vizsgálta a „Járóbeteg Konzultáció” során is. Ennek során a Szövetség a
szakrendelők felhasználóinak, a kezelésre érkező betegeknek véleményét kérdezte meg. A
felmérésben az ország minden részéről összesen több mint 50 járóbeteg szakellátó közel 8300
betege vett részt.
Sokszor hallott vélekedés, hogy ha hosszú a várakozási idő, akkor a beteg a magánellátáshoz
fordul. A kapott válaszok alapján azonban ez sablonos feltételezésnek bizonyult.
Látható, hogy a megkérdezetteknek csak mintegy 30 százaléka fordul(na) magánellátóhoz,
és a válaszadók közel fele (45%) anyagi okokból biztosan nem fogja ezt tenni. Több
szempontból figyelemre méltó az is, hogy a megkérdezettek egy markáns része (18,5%)
szerint nincs magánellátóra szüksége, mivel komoly betegséggel úgyis állami ellátáshoz kell
majd fordulnia.
A fentiek alapján fontosak lennének olyan kapacitásfejlesztések, átcsoportosítások, amelyek a
közellátásban a fenti problémákat orvosolják, a lakosság elégedetlenségét csökkentik, sokkal
inkább hozzáférhetővé tesznek egyes szakellátásokat.
