Ahogy az egyesület már 2015-ben megjósolta, bekövetkezett: igen jelentős számban indultak el a
végrehajtási és árverési eljárások. A 2008 óta folyó hitelválság következményeként soha nem látott
mértékű árverési hullám indult el. 2016 a rekordok éve lesz: kb. 150 ezer család lakhatása van
veszélyben, amely egy jelentős humanitárius katasztrófát fog elindítani.
Az utolsó akadály a magáncsőd intézményére történő jelentkezés volt, amely korlátozta a
jelzáloggal terhelt tartozások végrehajtását. Ez a gát január végével megszűnt. Az ügyfelek
tömegével kapják az értesítéseket a bankoktól, hogy a jogorvoslati lehetőségek lezárultával folytatni
kívánják a végrehajtási eljárásokat. Februárban már ki is jöttek csaknem másfél év szünet után az
első árverési hirdetmények. Nagy számban bocsájtottak ki lakás kiürítési kérelmeket is azokban az
ügyekben, ahol csak az elszámoltatási törvény volt a kilakoltatás akadálya, de az árverések már az
elmúlt évben lebonyolódtak.
A bankok úgy gondolják, hogy már nincs mire várni. A folyamatban levő peres eljárások
folytatódnak, tömegével érkeznek a közjegyzői fizetési meghagyásos eljárások. A mesterséges
gátak, mint pl. a kvóta-rendszer már nem működnek. Gyakorlatilag nincs felső korlátja annak, hogy
a bankok milyen számban indítsanak vagy kérelmezzenek ügyfeleikkel szemben árveréseket. Az
elindított eljárások száma hónapról hónapra növekszik. A folyamatban valószínűleg nem lesz
változás, a végrehajtók és a bíróságok kapacitásán múlik, hogy a 150 ezret meghaladó hiteles mikor
kerül sorra. Ehhez hozzá kell tenni még a gépjárműhiteleseket, a személyi kölcsön miatt
végrehajtottakat. Ezek együttes száma valószínűleg el fogja érni a félmilliót is.
Azok, akik eddig nyugodtak voltak, hogy ügyük még elhúzódik, már hiába reménykednek – nagy a
kapkodás az Eszközkelező irányába, de annak nyilvánvalóan véges a befogadóképessége. A
végrehajtók nem sokat teketóriáznak, banki kérésre azonnal kiírják az árverési eljárást, Ez aggályos
abból a szempontból, hogy esetben időszerű lenne az ingatlanok aktuális értékének felül bírálata,
hiszen sok esetben már 3-4 év is eltelt az utolsó árverési eljárás óta. Akik nem indítottak időben pert
az elszámolással vagy a szerződés érvényességével kapcsolatban, ez után már csak a végrehajtási
eljárás korlátozásában bízhatnak.. Azok is csodálkoznak, akik a Pénzügyi Békéltető Testülethez
adták be kérelmüket és vártak a jó szerencséjükre, de jó néhány esetben a Testület még nem
értesítette őket az eljárás megszüntetéséről.
A bajba jutottak úgy mennek bele a végrehajtási eljárásokba, hogy a Végrehajtási törvény bizonyos
várt módosításai nem következtek be, pl. a végrehajtói jutalékok és munkadíjak a jelzáloghitelek
esetében átlagban több mint 1 millió Ft-ot tesznek ki. Nem ritkák a 4-5 millió Ft-os jutalékok sem.
A végrehajtók most behozhatják eddigi veszteségeiket, amelyek az elhúzódó mesterséges gátak
miatt keletkeztek, igen jó évet fognak zárni. Az ország legjobban fizetett emberei közé fognak
tartozni. A jövőjük biztosítva van.
Az egész ország hallgat. Nincsenek háborgások, nincsenek akciók, az érdekvédelmi szervezetek
kifáradtak, mindenki -beleértve a politikusokat is- letargikusan szemléli az eseményeket. Ha
hihetünk a számoknak, akkor egy Debrecen-Miskolc- Szeged lakosság számú ügyfélkört
veszélyeztet ez a végrehajtási – árverési hullám. Vannak hírek, hogy a Kúria újabb jogegységi
határozatot kíván hozni a szerződések érvénytelenségével kapcsolatban, de a Kúria már
bebizonyította, amikor elnézést kért a Bankszövetségtől, hogy csak a jogszolgáltatásban hisz, az
igazságszolgáltatásban kevésbé.
Nyilván lehetne tompítani a katasztrófa hatásait, ha mondjuk, a bankok megelégednének az ingatlan
értékével és a további tartozásokat elengednék, biztosítva a tiszta lappal történő kezdést. Az állam
felfüggeszthetné a KHR listát és állami garanciával lehetőséget biztosíthatna a kilakoltatásra várók
számára, hogy legalább csekély értékű (akár vidéken nagy számban fellelhető) ingatlant vehessenek
maguknak. Minden esetre nem ártana fejleszteni a hajléktalan szállókat, mert valószínűleg az év
végére már komoly igény lesz rá.
Néhány bank keménysége kissé alábbhagyott. Az egyesületnek is jó néhány alkut sikerült
létrehoznia jelentős kedvezményekkel. Egyes esetekben a bankok hajlanak is ebbe az irányba,
viszont az MNB 1/2016-os ajánlását senki nem veszi komolyan. Mindenki széttárja a kezét, hogy
ebben a helyzetben mit is lehetne még tenni. Igazában sem akarat sem szándék nem látszik a
helyzet megoldása érdekében. A hitelszerződésekről bebizonyosodtak, hogy tisztességtelenek
voltak. A bankok a visszatérítésekkel ezt elismerték. A mostaninál sokkal nagyobb önmérsékletet
kellene tanúsítaniuk. Újbóli hitelbírálati eljárásokkal és kellő kedvezmények megadásával a
hitelesek egy része még visszavezethető lenne a normál útra.
Kovács László
főtitkár
Banki és Végrehajtási Károsultak
Fogyasztóvédelmi Egyesület
