Ezek mennek a Facsén… a nemzet légkondicionálója ő, melegünkben hűs lehelet, tűzön-vízen át a népért, ilyen ember Lázár János

Péter KonokA lakótelepeken élőkért aggódik Lázár János, a panelprolikért, mert ők a föld sója, azokért aggódik Lázár János, akik másfél szoba összkomfortot érnek a hetedik emeleten, akik akciós baromfiparizert érnek, kommersz szeszesitalokat, akik nem nyitják ki a sárgacsekkek borítékjait, mert életük sárgacsekk-frászban telik, meg csengőfrászban, mert hátha jöttek kikapcsolni a villanyt, óvatosan settenkednek az ajtóhoz a csengetésre, lélegzetüket visszafojtva kandikálnak ki a kukucskálón, hálisten, csak a Jehova Tanúi, nem az émász, nem a főgáz, szerencsére csak valami pártaktivista, aláírást gyűjt az ívre, hogy milyen szépen gyarapodik Magyarország, csak migránsok ne lennének.
Aggódik a Lázár János, hogy nyáron nagyon meleg van a panelházakban, befűt a klímaváltozás, remeg a fülledt levegő az apró, ablaktalan konyhákban, amíg rotyog a vasárnapi csirkeaprólék, izzadnak az annyitisérők, templomba menni sincs erejük, még a pálinka sem esik jól ilyenkor, nincs pénz benzint venni a levedlett kocsiba, ami levedlett kocsik között áll a lakótelep poros parkolójában, a gumik félig leeresztve, utazások csalfa ígéretei rozsdásodnak csendben, nincs rajtuk lézerblokkoló, nem mennek a kánikulában a Balatonra, drága a Balaton, lebetonozták a Balatont, eliszaposították a Balatont, kimérték kilóra, büszke vitorlások vegyi vécéiből öntik bele a kékes leveket, gátat vetnek a Római-partnak, beszántják a Városligetet, az Orczy-kertet, a parkokat és játszótereket, ahová a panelprolik kimehettek levegőzni, azok, akikért annyira aggódik a jó Lázár János, hogy hát mi lesz velük a házgyári fülledtségben, persze mehetnének mindenfelé, Lázár János is szokott menni, csak hát ugye az annyitisérőknek nem marad pénzük az efféle menésekre, miután kifizetik a lázárjánosok menéseit, az író Nagy Lajosnak egyszer azt tanácsolta az orvos, hogy krónikus kimerültségét kúrálni menjen Abbáziára, „de hát minden nap ott ülök az Abbáziában”, mondta szomorúan Nagy Lajos, „jobb napokon valaki fizet egy-két feketét”.
Azt mondja a Lázár János, hogy szép lenne, ha mindenki családi házakba költözne; Kert-Magyarországot énekel nekünk Lázár János, falusi stadionok tövében virágzó kertkultúrát, mindenkinek hétszilvafát, rézből pálinkafőzőt, kiskert mögé kisvasutat, pitvarba úszómedencét, papucs orrán pamutbojtot, három jól működő vesét, zúzógyomrot, kettős bendőt, bokrétát Isten kalapján.
Rendes ember Lázár János, lelke csupa aggodalom, lelke csupa döglött fácán, luxushotel, arany Rolex, lelke csupa-csupa szolidaritás, Xanadut álmodik hát nekünk, Kánaánt és Eldorádót (véletlenül sem Atlantiszt), a nemzet légkondicionálója ő, melegünkben hűs lehelet, tűzön-vízen át a népért, ilyen ember Lázár János.
De persze az is lehet, hogy csak a pofánkba röhög.