Ezek mennek a Facsén… a menesztésben – az én hibáim mellett – árulás is volt bőven, emberi hitványságok

Kiss Csaba ez hosszú, de rövidebben nem tudom
PONTOSAN 1 évvel ezelőtt rúgtak ki Miskolcról – azóta nagyon sok minden történt. Az élet visszatért a rendes kerékvágásba, újra Pesten élünk, dolgozunk – és ez jó.
Miskolcon is jó volt, szerettem a Színházat, a várost, nagyon sok ismerősöm, barátom volt (és maradt). És nagyon szerettem azt a pezsgést, gazdagságot, amit a társulattal együtt (néha kedvük ellenére) létrehoztunk. Büszke vagyok rá – életem (életünk) egyik meghatározó időszaka. Az a három év biztosan sokáig fog élni a nézők emlékezetében. A SZEM fesztiváltól a Nagy Csomagoláson át a Shakespeare évadig – ekkor alakult meg a Miskolci Balett, eilindultak a több mint ezer diákot megmozgató színházi nevelési programok (60 millió Ft pályázati pénzből) És évente több, mint 600 előadást játszottunk. Minden POSZT-on jelen voltunk, néha két előadással is. Nem sorolom tovább, Ez a múlt. Jólesik emlékezni rá.
Ezt levelet azért írtam meg, mert az eltel egy év nagyon tanulságos időszak volt. A magyar közvélemény (a kulturális is) kudarc-orientált, szívesebben hiszi el a rosszat, kevés esélyt ad az egyes ember igazságának. Mindenki bűnös, aki bukik. Vagy legalábbis gyanús. Nekem is meg kellett küzdeni ezzel – pedig mindenki tudta, hogy a menesztésben – az én hibáim mellett – árulás is volt bőven, emberi hitványságok. Ezek nagyon sokáig fájtak, főleg a társaimban való csalódás – nem hittem volna, hogy ezen fogok a legnehezebben túllépni.
És volt ami segített. Ez is emberi volt – az együttérzés, a támogató hívások, üzenetek, gesztusok. A bennük rejlő megértés. Nagyon nagy dolog volt, hogy a Főiskola teljes mértékben mellém állt, (osztályt kaptam, az Újvidéki Akadémia harmadéves színi növendékeit: HAMLET-JÁTÉK)
Aztán jött egy kis fura csoda – a „FÖNYEREMÉNY” – a Győri Nemzeti Színház drámaíróversenyén egy „hajléktalan lottó-milliomos” érzékeny témáját húztuk. Nagyon megérintett. Az egy éjszaka alatt megszülető darab, a színészek játéka (8 órát próbálták) és a több mint 600 fős ház ujjongó tetszése visszaadta az íráskedvemet (négy éve nem írtam már csak jelentést és pályázatot)
Majd jött a következő delikatessz. A Tatabányai Jászai Mari Színház meghívott – írjam meg a SIRÁLY hiányzó két évének történetét egy darabban. És a következő évadban rendezzem is meg. (Hogyan lett színésznő Nyinából, hogy alakult a szerelme Trigorinnal, hogyan szült, és miért hagyták el. Aztán a gyerek halála és egy vidéki színésznő élet-halál harca. Játék, persze, képzeletbeli – de micsoda isten dolog ezzel a témával játszani)
És végül – mintha az egy keretes drámai szerkezet lenne: a legvégére maradt a lényeg. A Szenvedély.
Szinte PONTOSAN 1 évvel a miskolci kirúgás után, március 22-én, kedden olvasópróbám lesz a Nemzetiben.
Ingmar Bergman, SZENVEDÉLY c. filmje és filmnovellája alapján született dráma próbái kezdődnek a Gobbiban. Szereposztás: Horváth Lajos Ottó, Györgyi Anna, Schnell Ádám, Tóth Auguszta, Szarvas József
… lehet ennél többet kívánni?