– Tessék mondani, itt lehet aláírni azt a kvótás izét?
– Igen.
– És meg tudná mondani, hogy mikor lesz a sorsolás?
– Ön egyetért a kvótákkal?
– Én nem, de a gyerekek nagyon csípik őket. A múltkor is kint voltunk az
állatkertben, aztán alig bírtuk őket elvonszolni a ketrecük elől.
– Mi a véleménye a kvótáról?
– Ezt most komolyan kérdezi?
– Hát persze.
– Nézze, ez egy olyan, hogy is mondjam, intimes dolog. De ha tudni akarja az
igazságot: szerintem úgy a legjobb, ha az asszony van alul.
– Önnek mi a véleménye a kvótákról?
– Akkor lássak kvótát, vagy hogyan is hívják azokat a kicsi zöld micsodákat,
amikor a hátam közepét!
– Ön egyetért a kvótákkal?
– Sajnos, nem ismerem ezt a szót.
– Azt jelenti, hogy Gyurcsány a hibás.
– Ja, így már értem. Adja ide a tollat, aláírom.
– Ön egyetért a kvótákkal?
– Hogyan is mondjam, hogy az egyik szavamat a másikba ne öltsem: a
nővéremnek tavalyelőtt volt egy kvótája. Nagyon komisz dolog ám az, nem
kívánom senkinek, fél évbe telt, míg kigyógyították belőle.
– Ugye, Ön sem támogatja a kvótákat?
– Na, még csak az kéne! Örülök, hogy nyugdíjas létemre a munkanélküli
gyerekeimet támogathatom.
– Ön egyetért a kvótákkal?
– Ne haragudjon, nem vagyok idevalósi.
– Ön egyetért a betelepítési kvótákkal?
– Nekem nincs bajom velük, de azért nem szeretném, ha a lányomnak egy kvóta
fiatalember udvarolna.
– Kisasszony, mi a véleménye a kvótákról?
– Tavaly vettem egyet a turiban, de nagyon nyomta a lábam. Szóval, nekem nem
jönnek be.
– Uram, mi a véleménye a kvótáról?
– Én 15 éve zongorázok ebben a bárban, de csak úgy fejből, kvóta nélkül.
