„A gyászhíreket ki írja?” Olyan erősen szorítja a combjával a zsemlét, hogy szinte elporlad. „Az élet” – válaszolok. „Élet, élet…” – ismételgeti. „Semmit sem tudtok róla. Semmit…” – majd csend, és csak valamiféle harangozást lehet hallani, ami lehet, hogy sziréna.
A srácnak remeg a keze. „Nem haragszol, főnök? Akkor jó, mert kéne még egy kabát!” – mondja. „Csajozni? Nincs annyi kabát Miskolcon! Ha így folytatod, meg fogsz fagyni, ami nem vicces.” Mint valami tanácsadó, mondom, de hazafelé már hívok egy számot: „Megvan még az a kabát?” Juhász-Léhi szerkesztő jegyzete itt.
