Ezek mennek a Facsén… van-e élet Miskolc után?

Kiss CsabaA tanmese vége
A szinhaz.hu részleteket közöl egy interjúból: „van-e élet Miskolc után?”. (a teljes szöveget a PM novemberi számában található)
„„A tanítás mellett az írással kapcsolatos dolgok is szépen alakultak. A tatabányai színház felkért, hogy írjam meg a Sirály harmadik és negyedik felvonása között eltelt két év történetét, mi történt Nyina elutazása és visszatérése között.(…) Az a szándékom, hogy javarészt Anton Pavlovics párbeszédeiből, novelláiból és levelezéséből rakjam össze, mintha egy új Csehov-darab lenne. (…) Nagyon keveset tudunk Csehovról. Közhelyeket. Kilenc hónapos távol-keleti utazása, mikor a fél világot körbehajózta, szinte ismeretlen. Pedig nagyon színes, bölcs levelekben számol be kalandjairól barátainak. Egy virtuális játék lesz Csehov világának szereplőivel” – árulta el Kiss Csaba, aki rendezni is fog, Ingmar Bergman: Szenvedély című művét állítja színpadra márciusban, a Nemzeti Színházban, az eredeti forgatókönyv és a filmbeli dialógusok alapján .
„Egyébként a miskolci eset kapcsán többen megkerestek, felhívtak a színházigazgatók közül is. Érezhető volt a rokonszenv, hogy a szakma egy része nagyon méltatlannak tartja ezt az eljárást. (…) Olyan politikai és morális mélyrepülés ez, amit szakmai részigazságok nem mentenek. Biztosan követtem el hibákat, de három erős évad, és egy megtervezett komplett negyedik az tény. A többi intrika és manipuláció, mint ahogy az igazgatóváltás során ez világosan ki is derült”
A kérdésre, bántja-e, hogy nem tudott befejezni valamit, amibe lelkesen belefogott, úgy felelt: „Ez nyilván rosszul esik. Sokszor gondolok arra, hogy ami most Miskolcon zajlik, az valójában az én évadom, hiszen 90 százalékát én állítottam össze. Kesselyák Gergelyt, Lukáts Andort, Kulcsár Noémit, Zsótért én hívtam meg rendezni. De nem akarok ezen tovább lovagolni. Miskolc lezárult, túlléptem rajta”
Hát igen. Élvezzük az őszt, barátaim.