Több száz fős személyzettel érkezik egy tucat amerikai csatagép „Warthog” („varacskos disznó”) becenéven emlegetett repülőgép érkezik Pápára és Kecskemétre, ahol két hónapig maradnak – értesült a Magyar Nemzet. Ez lesz a NATO 1999-es jugoszláviai bombázása óta az amerikai légierő leghosszabb jelenléte Magyarországon.
Az akcióról a kormány saját hatáskörben dönthetett, az Atlanti elszántság (OAR) fedőnevű szövetségi hadművelet keretében, amelyre az ukrajnai válsággal összefüggésben életbe léptetett NATO-intézkedések miatt került sor.
A lap szerint a hír a múlt héten virágnyelven került a Magyar Közlönybe: a határátlépéssel kapcsolatos csapatmozgások engedélyezéséről szóló kormányrendeletben eredetileg nem szerepelt a gépek telepítése, azt csak burkoltan jelzi egy október 8-i módosítás, amely csak annyit közölt: „Amerikai OAR gyakorlat”, negyedik negyedév, ezer fő.
Ez utalhat az A-10-esek érkezésére, de a sietséget jelzi, hogy a lőterek környékén lévő településeknek kiküldött tájékoztatók sem említik a repülőgépeket. (A tervek szerint a hajmáskéri lőteret is használni fogják.) Az érkezők várhatóan ott lesznek a jövő héten az ötszáz amerikai katona részvételével tartandó Bátor harcos fedőnevű nemzetközi hadgyakorlat bemutató napján, a magyar Gripenekkel együtt.
Az A-10-eseket a szovjet páncélosok megállítására tervezet tankgyilkosokként ismerték, az amerikaiak 2013-ban vonták vissza európai bázisaikról. Visszatérésük Európába az ukrajnai konfliktussal áll kapcsolatban. Washington azonban csak rotációs rendszerben küldheti gépeit Közép-Európába, hogy ne sértse meg az Oroszországgal 1997-ben kötött egyezményt, amely tiltja a haderő állandó állomásoztatását a térségben.
Először februárban érkeztek ilyen gépek Romániába, majd, egy hónappal később ugyanide, az Aranyosgyéresen lévő bázisra F-15-ösök is jöttek. Utóbbiakból két gép Kecskemétre jött szeptemberben. Az A-10-esek szeptemberben Észtországba repültek, a héten onnan érkeznek Magyarországra.
Az A–10 Thunderbolt II (magyarul „Villámcsapás” II) szubszonikus sugárhajtású csatarepülőgép, melyet az 1970-es években az Amerikai Egyesült Államokban fejlesztettek ki, elsősorban a szovjet harckocsik mennyiségi fölényének ellensúlyozására.
Tartalomjegyzék [elrejtés]
1 Fegyverzete
2 Jellemző technikai megoldások
3 Típusváltozatok
4 Modernizálás
5 További információk
Fegyverzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Erős páncélzatú, jó túlélőképességű repülőgép. Fő fegyvere a Gatling-rendszerű GAU–8 Avenger gépágyú, amely a repülőgép törzsének mintegy felét tölti ki, üres tömegének pedig körülbelül a harmadát teszi ki. Ez a fegyver képes a teherjárművek és lövészpáncélosok megsemmisítésére, illetve a harckocsik súlyos rongálására (az Öbölháborúban bizonyítottan a T-sorozat megsemmisítésére is). Hosszú sorozatlövés leadására azonban ritkán kerül sor a lőszer-javadalmazás szűkössége és a fegyver nagy tűzgyorsasága miatt, ezért 10-20 lövéses rögzített sorozatokat („tűzcsapásokat”) lőve küzdi le a célokat. A földön előbb hallani a becsapódó lövedékeket mint a lövések hangját (a „Mennydörgés” nevet innen kapta). Tüzelés közben akkora visszaható (reakció-) erők lépnek fel, hogy az irányíthatóság megőrzése érdekében a gépágyút a gép hossztengelyébe kellett beépíteni, máskülönben kormányozhatatlanná válna. Az orrfutót ezért aszimmetrikusan, jobb felé elhúzva építették be. Erősen páncélozott célok vagy fontos tereptárgyak (például hidak) ellen az AGM–65 Maverick rakétákkal és bombákkal szerelik fel, amelyekből akár egy tucatot is szállíthat 10 darab szárny alatti fegyverfelfüggesztő csomópontján. Önvédelmi célra AIM–9 Sidewinder légiharc-rakéták használhatók (a szélső pilonokon iker-indítósíneken). Ezeket ritkán szerelik fel, mivel az Amerikai Légierő szuperszonikus vadászgépei képesek biztosítani a csatatér feletti helyi légifölényt. wikipedia
