Egy este a miskolci detoxban

– Most verekedtünk meg vele – számol be az egyik ápoló. – Hiába mondtuk el neki tízszer is, hogy nem lehet, haza akart menni, rugdosta az ajtót, ordibált, nekünk jött, ketten sem bírtunk vele. Meghallotta az őr, segítségünkre sietett, de hárman is nehezen fékeztük meg. Kapott még egy kis gyógyszert, de azt sem volt könnyű beadni.
Az említett férfi most hallgat. Az „új fiú” is csöndben – és vizelettől bűzlő nadrágban.
– Így nem maradhat, mindjárt lehúzom róla, s átpelenkázom – mondja az egyik ápoló teljes természetességgel.
Mi addig átmegyünk a női kórterembe. A főorvosnő előre elnézést kér a bent szunyókálóktól, hogy fel fogja gyújtani a villanyt. A lámpafényre azonban így is mindhárman megriadnak. Bántja a szemüket a fényesség. Egyikük fel is kiált: „Jaj, de megijedtem!” Teljes riport itt boon.hu