1990. JÚLIUS 30. Ki képviselje a dolgozókat?
A történelmi hagyományokkal rendelkező szakszervezetek, vagy az ezek munkáját elégtelennek tartók által is létrehozott munkástanácsok? Érdekes beszélgetést közöl erről az Észak-Magyarország 1990. július 30-i száma. Udvardy József újságíró Básti Jánost, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége megyei vezető képviselőjét kérdezte. „Én bízom benne, hogy a munkástanácsok nem a szakszervezetek lebontását, a mozgalom szétzilálását tartják legelső és legfontosabb céljuknak” – mondja például a szakszervezeti vezető, aki azt a reményét is megfogalmazza: a megújult szakszervezeti mozgalomnak van helye és szerepe Magyarország holnapjában.
Mit érdemel ez a sajtó?
A sajtó a hibás? Ezt a címet Horpácsi Sándor adta televíziós jegyzetének. A negyed évszázaddal ezelőtti televíziós műsort az írás alapján rekonstruálva a magyar sajtó aktuális jelenbeli és az állampárti időkben betöltött szerepe volt a téma. Csengey Dénes, a választást nyert Magyar Demokrata Fórum politikusa „valami nagy-nagy gyónást, vezeklést vár(na) el a sajtótól: vallja be, hogy eddig hazudott, csalt, manipulált, kiszolgált” – ezek a szerző szavai. Arra is figyelmeztet, hogy a helyzet nyilván összetettebb: „nem, az elmúlt évtizedek sajtója nem érdemel felmentést, de a sommás, az egyértelmű elmarasztalás is igaztalan”. És még egy gondolat, amely már inkább a jelenről szól: „az viszont nagyon igaz, hogy az ország (népe) rosszkedvű, hogy túlságosan is lassúnak, komótosnak tartja a nyugodt erőt, hogy egyre ingerültebben figyeli a parlamenti szócsatákat csip-csup ügyekről. Ez a rosszkedv beszivárog a sajtóba is”.
