… (Mint ahogy Szegedy Csanád sem változtatott etnicista/tradicionalista/ ultranacionalista nézetein, miután kiderítette magáról, hogy zsidó. Pontosan ugyanazzal a logikával gondolkodik és cselekszik, mit előtte, csak rájött, hogy másik csapatban van.)
Az egész menekülttémáról a legtökéletesebb elemzést egyébként eddig Mráz Ágoston Sámuel adta. (Pedig nincs könnyű dolga, mert bármilyen politikai téma kerül elő, az ő feladata, hogy elmagyarázza, a kormány miért éppen a lehető legfantasztikusabb megoldást választotta megint.) Szerinte a nemzeti konzultációval, a plakátkampánnyal, majd a kerítéssel, tehát az egész menekültügy kezelésével a kormány ismét zseniálisan szólította meg a középrétegeket, irányítja a közbeszédet, és elfoglalta a politikai centrumot, hiszen az egyik szélsőség (Jobbik) még keményebb menekültellenességet követel, a másik szélsőség (baloldal) pedig bizonytalan emberi jogi érvekkel próbálkozik, de semmilyen társadalmi támogatottsága sincs.
Igaza lehet. Nézzünk egy másik, életből ellesett példát.
Egy kocsmában egyszer csak egy közepesen ittas vendég fölkapaszkodik a bárpultra, letolja a nadrágját, meglengeti a farkát, majd körbe-körbe összehugyoz mindent és mindenkit. Az egyik haverja megpróbálja lerángatni a pultról, a másik, még részegebb haverja meg üvölt, hogy ez az!, szarjál is közéjük!
Emberünk tehát a két szélsőség között sikerrel foglalta el a centrumot. És tematizálta a közbeszédet.
