1990. JÚLIUS 4. Kádár János halálának első
évfordulója alkalmából szervez megemlékezést a Munkáspárt Központi Bizottsága a budapesti Mező Imre úti temetőben, 1990. július 6-án estére. A szervezők fizetett hirdetésben kérik a pártszervezeteket az Észak-Magyarországban is, hogy minél nagyobb számban képviseltessék magukat.
Ide szavazzanak!
A jövőre figyel Tölgyessy Péter, az ellenzéki Szabad Demokraták Szövetsége vezető politikusa, akit Zelei Zoltán kérdezett az aktuális politikai helyzetről. Az újságíró ilyen mondatokat rögzített a beszélgetésből: „Nem szívesen bocsátkozom jóslatokba, nem vagyok csillagjós, azonban nagyon szeretném, ha a helyi választásokon sok városban, községben bizalmat szavaznának a helyben lakók a szabad demokrata polgármestereknek, illetve a szabad demokrata tanácstestületeknek”. És hogy mit képviselnek ők? „Programunk nem változott: a következetes rendszerváltásra, a jóléti Magyarországra, minél hamarabb.” A napokban bejelentett áremelésekre is kitérnek a beszélgetésben. Tölgyessy Péter így látja: „A kormány ugyanazt kéri, amit kért már a Kádár-, a Lázár-, a Grósz- és a Németh-kormány. Ilyenkor, nyáron mindig összeomlik a költségvetés, és újra a lakosság állja a terheket, erről van szó”.
Egyre fogy az új kormánynak járó száz nap türelmi idő. Ez Brackó István jegyzetének megállapítása. Az Észak-Magyarország vezető publicistája is úgy látja: a most bejelentett áremelést nem klasszikus közgazdasági okok kényszerítették ki, hanem a tehetetlenség és az ellehetetlenülés. „Fogynak a napok, fogy a türelem. A rendszerváltás békés átmenetét konfliktusveszélyes felhők árnyékolják be. (…) Nem lennék boldog, ha száz nap után maradna a homály, s a teljes sötétség fenyegetne” – írja Brackó István az 1990. július 4-i Észak-Magyarországban, Napfogyatkozás cím alatt.
