A miskolci törvényhatósági bizottság 1944.
március 18-án ünnepi közgyűlést tartott
Kossuth Lajos emlékére, akit a város még 1886. december 3-án díszpolgárává avatott.
1944. március 19-én a helyi lapok részletesen ismertették az ünnepi közgyűlésen
elhangzottakat, s a miskolciak többsége nem is sejtette, hogy amikor a lapok az utcára
kerültek, azon az éjszakán a németek megszállták Magyarországot.
Miskolcra 1944. március 19-én este 11 óra tájban érkeztek meg az első német
alakulatok. A Fráter György katolikus gimnázium épületét foglalták el, melynek
alagsorában az északi terület légvédelmi parancsnoksága is helyet kapott. A Soltész
Nagy Kálmán utcai ipari szakiskolában volt a német katonai parancsnokság, de igénybe
vettek egyéb középületet és oktatási intézményt is. A németek megszállták a diósgyőri
nagyüzemeket is.
A Sztójay-kormány 1944 áprilisától kezdve betiltotta lapok jelentős részét,
Miskolcon csak a Magyar Élet maradt meg, mert ennek a lapnak a politikai vonala felelt
meg egyedül a németeknek. A városban hamarosan híre terjedt, hogy megkezdte
működését a Gestapó, a német titkosrendőrség.
A német megszállás után a város hivatalai folytatták működésüket, a polgármesteri
iratok iktatókönyvében semmi nem utalt a megszállás tényére, vagy a közigazgatás
korábbi rendszerének módosulására. A nyugalomba vonult Lichteinstein főispán utóda
Borbély-Maczky Emil lett, aki a miskolci főispáni szék mellett a megye főispánja is lett.
A város polgármestere 1943. májusától 1944. májusáig Szlávy László volt, aki a
korábbi tisztségviselő Fekete Bertalan mellett az alpolgármesteri feladatokat látta el.
Miután Fekete Bertalan minisztériumi beosztást kapott, ezért nevezték ki Szlávyt. 1944.
július 12-től Gállfy Imre belügyminiszteri osztálytanácsos lett Miskolc polgármestere.
Ekkor – tekintettel a rendkívüli háborús állapotokra – a polgármestert nem választották,
hanem a kormány nevezte ki. Miskolcon a közigazgatás zökkenőmentes
„zavartalanságát” Borbély-Maczky személye garantálta.
A német megszállás után a szakszervezeteket miniszteri biztosok révén közvetlenül
hatósági felügyelet alá kerültek. Miskolcon is bezárták a szakszervezetek helyiségeit.
1944. április 2-án a rendőrség lepecsételte a vasasok befizető helyiségeit, letartóztatták
és internálták Csacsovszky Józsefet, a vasas szakszervezet központi vezetőségének
titkárát. A szakszervezeteket jogilag nem tiltották be, de gyakorlatilag felszámolták a
működésüket. Internáló táborba vitték Rónai Sándort, a miskolci szociáldemokrata párt
titkárát, Kopácsi Józsefet, a diósgyőri vasmunkások szakszervezeti vezetőjét, Stepicza
Lajost, a bőripari szakszervezet vezetőségi tagját, és Csacsovszky Józsefet.
1944 nyarán egyre közelebb ért a háború a keleti országrészekhez. Napirenden volt a
légi veszély, a bombázások lehetősége. 1944. június 2-án érte Miskolcot a legsúlyosabb
bombatámadás. E napon délelőtt 10 órakor mintegy 100 bombázó támadt a városra. A
szövetséges nagyhatalmak gépeit olasz támaszpontokról indították. Körülbelül 200
tonna robbanóanyagot dobtak le a Tiszai pályaudvartól a piactérig érő sávban. A több
hullámban támadó repülőgépek bombázták a gyalogsági, a tüzérségi, a lovassági
laktanyát, a Tiszai pályaudvart, a helyőrségi kórházat, a vásárcsarnokot, a Szilágyi
Diskant gépgyárat, a Madarász Viktor utca lakóházait. A bombázás következtében 160
lakóház omlott össze, 600 megrongálódott, 420 ember megsebesült, 206-an meghaltak.
Elpusztult a vásárcsarnok 60%-a, a járványkórház 70%-a, az Erzsébet kórház 20%-a. A
Tiszai pályaudvar 20%-a sérült meg, a rendező pályaudvar épületei elpusztultak. A
bombatámadás áldozatait napokkal később a tetemvári piactéren ravatalozták fel, s
Borbély-Maczky Emil főispán búcsúztatta az áldozatokat. 1944. szeptember 13-án
Diósgyőrre is több száz bomba hullott. Üzemek, házak omlottak össze, s 44-en haltak
meg. Somorjai Lehel történész tanulmányából.
folytatjuk
