Ezek mennek a Facsén… boldogan élnék afrikai bennszülöttek között és boldogan beszélgetnék a Kékszakállú herceg váráról

Márta Pankucsi Pontosan erről beszéltem: jó, ha szóba állunk egymással és kiderül, hogy mennyire másként látjuk a világot. A Pusztai László által hivatkozott hozzászóló az idei Juditot látja hisztisnek és kikéri magának a nők nevében. A barátnőm számára ez volt az első általa látott Judit, aki némi rokonszenvet bírt kelteni benne. A korábbi előadásokhoz képest számomra is ő volt az, aki miatt nem kell szégyellnem, hogy nő vagyok. Az eddigiek a követelőző, párjuk minden pillanatát ellenőrizni akaró, az emberi szabadság minimumát is megvonó nők megjelenítői voltak. Az meg, hogy beszédhibás-e a Kékszakállú – érdekes szempont. Kinek mi számít. Párválasztáskor vagy egy operaelőadás értékelésekor. Elég jól néz-e ki, megfelelő társadalmi státuszú-e, passzol-e magasságban, életkorban, nem sánta, nem beszédhibás. Nem iszik, nem dohányzik, nem nőcsábász. Ezek-e a szempontok vagy az, hogy számomra megismerésre méltó, izgalmas lény, akivel jó együtt lenni, akivel boldogan élnék afrikai bennszülöttek között és boldogan beszélgetnék a Kékszakállú herceg váráról. Kinek mi számít. És van akinek a zsidók üldöztetése jut eszébe az emberi sóhajokról és a Kékszakállúról is.