A bevándorlásról és a terrorizmusról néhány gondolat.
Tisztellt Szerkesztők! Bizonyára már Önök közül is sokan megkapták a Magyar Kormány, Orbán Viktor Miniszterelnök Úr nevével
fémjelzett „Nemzeti Konzultáció – A bevándorlásról és terrorizmusról” szóló kérdőívét.
A nyomtatványban feltett kérdésekkel kapcsolatosan több meghatározható lehetőség komolyan elgondolkodtat.
Többek-között annak nyelvezete, mely túl komplikáltan van megfogalmazva azt eredményezi, hogy sokan nem is
tudják jól értelmezni, gondolok itt a tanulatlanabb rétegre.
Minden politikai hovatartozás nélkül (melyet ez esetben lényegtelennek tartok), az emberi oldalát próbálom
majd megközelíteni ennek a témának.
Külön kéne alapjaiban választani a gazdasági-politikai menekülteket a terrorista bűnözőktől, vagyis nem egy
kalap alá venni őket. Ezek a szerencsétlen emberek bizonyos, hogy nem terroristák!
Illetve nincs tényekkel alátámasztva az, hogy több százezer, eddig Európába érkezett menekült közül, akár
csak egy is terrorista lett volna.
Sajnos a terrorizmus veszélyeivel és annak következményeivel mai világunkban bárhol és bármikor számolni kell,
hisz ők sokkal okosabban szervezik meg a küldetésüket. Nem pedig egy szegény horda egyik tagjaként.
Elsősorban stabil anyagi helyzettel rendelkeznek, nem is beszélve a legmodernebb technikai háttérről, melyeken
keresztül szervezik és bonyolítják le a „tömeggyilkolás művészetét”, demagóg és minden emberséget nélkülöző
politikai és „vallási” nézeteiktől fűtve.
Az országunkat irányító politikusok, és az aktív korosztály sem emlékezhet( hisz még meg sem születtek akkor),
az 1956-os Magyar Forradalomra, annak bukására, s az azt megelőző népnyúzó és a mindennapi rettegést
kiváltó időszakra.
Én 10 éves gyermek voltam ekkor, átéltem az eseményeket és világosan visszaemlékszem mindenre.
A forradalom bukása utáni években 197.000 honfitársunk menekült el ebből az országból a biztosabb,
nyugodtabb élet reményében nyugat felé. És a Nyugat befogadta őket! Ha, bárkit is visszairányítottak volna,
az a személy mint áruló, börtönbe, vagy akár a bitófán végezte volna.
Ugyanez a sors várna ezekre a menekültekre is, ha mi embertelen módon visszazavarnánk őket a hazájukba.
Ha, a Közös Európa által javasolt „emberanyag” mennyiség letelepedne nálunk és munkát is kapna,
természetesen az adóköteles is lenne.
Viszont egyértelmű, hogy aki bűnöző és henyélő alkat, azt valóban ki kell majd utasítani országunkból.
De, az esélyt mindenképpen meg kéne adni a számukra.
Hogy a magyarnak sincs elég munkahely? De van közmunka, amit talán a menekültek is megérdemelnének,
ha másért nem is az emberségre való tekintettel.
Mellesleg kormányunk folyamatosan azzal dicsekszik, hogy Magyarország így meg úgy teljesít.
Akkor tehát mi a gond? Miért igazságtalan a Közös Európával nemcsak a jóban, hanem a picit kellemetlenebb helyzetekben is osztozkodni?
A jelenben pedig azt a tényt is ismerjük, hogy több százezer honfitársunk hagyta el az országot nyugat felé, mert
ott kapott munkát jóval több fizetésért, de egyúttal az adóbefizetésével is azt az országot gyarapítja.
Őket is szintén befogadták!
Igaz a legtöbbjük olyan munkát kap amit az angol, a német, a svéd, stb el sem fogadna, de ők mégis jobban járnak
az itthoni bérekhez képest.
És utoljára, de nem utolsósorban. A Magyar Himnusz szövege úgy kezdődik, hogy: „Isten áldd meg a magyart”.
A szentírásban viszont azt olvassuk, hogy: „Kölcsön ad az Úrnak, aki a nyomorultakon könyörül”.
Isten tehát a könyörületes magyart fogja megáldani.
Őszintén kívánom, hogy Orbán Viktor Miniszterelnök Úr és Társai, ebben a szellemben énekeljék Himnuszunkat
ezentúl.
Sugár Ildikó Judit
