A Bükk egyik ilyen legöregebb legelésző
nyájnak egykoron árnyat adó fáját ma már termetes erdő veszi körül Kács határában, közel a kőhodályhoz. Az „Ős cser” környéki legelőt ugyanis az állattenyésztés és legeltetés visszaszorulása során facsemetékkel telepítették be, ahogyan ez ezekben az években is zajlik a Kács környéki egykori TSZ-földeken.
Megmentették
A Varga-völgyön át – a Csattos-ház romjai előtt elhaladva – 500 méter után az erdei útról balra letérve – a sekély patakon átkelve – nagyjából 400 méter után a Bükk legöregebb, impozáns cserfáját találhatjuk meg. A nyilvántartás szerint 1652-ben „született” famatuzsálem tehát 360 évnél is idősebb, törzsátmérője 172 centiméter, törzskerülete pedig 530 centiméter. A térképeken „Ős cser” néven megjelölt fa magassága ma kb. 20–22 méter, koronaátmérője pedig 25 méter. Pár évvel ezelőtt rejtélyes – egész országra terjedő – betegség támadta meg a tölgy- és cserfákat. A nagy becsben tartott famatuzsálemért pár elkötelezett ember összefogott és sikerült megmenteniük. Ma már egyre szebbnek, egyre életképesebbnek látszik az egyébként forgalmas turisztikai útvonaltól rejtőzködő, évente makkot termő „emlékmű-fa.”
A nevezetes – lassan 400 éves cserfa – nem élvez igazi védettséget, de az ország legméretesebb és legidősebb fáinak jegyzékében szerepel.
Dr. Koleszár Lajos