Kiszely István jeles magyarságkutató a
nagy közönségsikernek örvendő előadás szerkesztett,
rövidített változatát olvashatják.
Orvosember vagyok. Soha nem akartam a magyar őstörténettel foglalkozni. Nagy
alapkutatásom az volt, hogy a múltat hozzuk össze a jelennel. A csontkémia, a csontpatológia
alapján a csontból meg kellett állapítani, hogy hány éves, milyen betegsége volt, milyen
vércsoportba tartozott. Később a nagy mitokondriális DNS kutatást végeztük egy jelentős
nemzetközi kutatócsoporttal. Amíg az egyetemen voltam, a természettudományi karon, untam
magam és fölvettem a kínai szakot. Bejártam a kínai követségre: pechemre akkor éppen rossz
elvtársaknak minősültek a kínaiak. Mindig azt tettem, amit nem illett tenni, mert tudtam, hogy
az lesz később a jó. Amikor a kínai követségről kiléptem, megpofoztak, megrugdaltak: a
végén már pizsamát, fogkefét vittem magammal, így két napig kipihentem magam. Amikor
Kína nyitott a világ felé, 1967-ben kaptam egy kínai útlevelet. Eljuthattam oda, ahova
európai ember mai napig sem juthat el. Azt a feltárást folytattam, amit Stein Aurélnak,
1915-ben kényszerűségből abba kellett hagynia. Azkanában találtam 1200 olyan embert,
amilyenek mi vagyunk, magyarok. Ha egy biológustól azt kérdezik, hogy hol keresi a
magyarság eredetét, őseit, akkor válasza egyértelmű: ott, ahol olyan emberek éltek és ma is
olyanok élnek, mint mi.
Ott kell keresni a magyarokat, ahonnan származnak
A Miskolci Egyetemen történt díszdoktorrá avatásom laudációjában az állt, hogy
a magyarság eredetét ott keresem, ahonnan a magyarság származik. Ne nevessenek! A
magyarságeredetről szóló történelmünk politika volt! Monarchikus politika. A mai napig a
magyarságnak a Monarchia politikáját és a Monarchia történelmét tanítják. Kossuthot,
Széchenyit, Petőfit, Shakespearet szoktam idézni.
Most mégis egy nyurga kortársunkat idézem: „hazudtunk éjjel, hazudtunk reggel és hazudtunk
este”. Ennek az embernek teljesen igaza van.
Hazudtak reggel, éjjel és este. A nappalt kifelejtette. Ez a hazugság határozza meg a
monarchiabeli magyar történelmet is.
Kérdezgették fiatalok, hogy mit szólok Szántai Lajoshoz, mit szólok egyik-másik előadóhoz?
Kérem, mindenkit szeretek, mert mindenki ugyanazt mondja, csak más-más oldalról.
Mi ma azért vagyunk itt, hogy a haza ügyeit megbeszéljük. Széchenyi azért hozta létre a
Nemzeti Kaszinót, az országos kaszinót, a Nemzeti Társas Kört és a Kaposvári Kaszinót,
hogy legyen egy hely, ahol a haza ügyeit megbeszélik. Azt hiszem, hogy ma Kolozsváron az
Erdélyi Napló olyan hely, ahol a haza ügyeit beszélik meg. Ezért is örültem a meghívásnak,
hogy a magyarság eredetéről kolozsvári közönség előtt beszéljek.
Egész őstörténetünket 1821-ben találták ki. Kutatásaim során megtaláltam a bécsi
kancelláriának azt a leiratát, amelyben fölkérik az osztrák történészeket, hogy a rebellis
magyaroknak egy olyan őstörténetet írjanak, amelyre nem büszkék. És akkor kitalálták azt a
bohócságot (ma már annak vesszük, ma már elmúlt az ideje), hogy őseink valahol az Ob folyó
alsó folyása mentén, az Uráltól keletre együtt éltek a finnekkel. Hál` Istennek a finnek 2003-
ban átírták tankönyveiket. Az új finn történelemtankönyvek így kezdődnek: „eddig az volt a
nézet, hogy a magyarokkal rokonok vagyunk. Mára kiderült: barátság van, de genetika
nincs.” Ennyi. Őszinték. Akkor került sor a nagy genetikai vizsgálat végére.
ott éltek gyűjtögető, halászó életmódot. Hogy mennyi ideig, azt nem tudják. Onnan
valamilyen oknál fogva őseink lemennek Levedi törzsterületére, ahol több száz évet kell
tartózkodnunk. Nekünk mindent az oroszoktól, a szlávoktól kellett megtanulnunk: a
mezőgazdaságot, az állattartást, a szőlőművelést. A hithű monarchikusok négy, öt, hatszáz
éves ott-tartózkodást írnak. Akkor megjelennek délről a csúnya arabok, ugye, mert nekünk
hátba támadt népnek kellett lenni! (Hál` Istennek az arabok erről semmit nem tudnak.
Tizennégy évet tanítottam Kairóban, meg az arab világban.) Onnan bekényszerülnek a
Kárpát-medence előterébe. Az osztrák történészek nem tudták, hogy mennyi ideig voltak ott a
magyarok. Mi pontosan tudjuk: negyvenöt évig. Jöttek a csúnya besenyők, és hátba támadták
a magyarok őseit, akik asszonyainkat, barmainkat hátrahagyva betódultak a Kárpát-
medencébe, mert más választásuk nem volt.
Európában egyedüli népként sokasodtunk
harmincszorosára
Kérem, ha a pudingnak a próbája az, hogy megeszik, a magyar őstörténetnek a próbája az,
hogy ezerszáz év után harmincszorosára megsokasodva tudtunk megmaradni. Meg tudtuk
tartani nyelvünket, meg tudtuk tartani élettani tulajdonságainkat, szellemi-, tárgyi
kultúránkat, táncvilágunkat, mesevilágunkat, népművészetünket, hitvilágunkat.
A honfoglalás idején a mai Franciaország területén hét millió ember élt, és ma
Franciaországban csak ötvennyolc millióan vannak. Kilencszeresére sem tudtak sokasodni.
Mi egy idegen világba érkeztünk. Egy más világból jövet meg tudtunk harmincszorosára
sokasodni. Ezt a csodát egyetlen európai nép nem tudta megtenni. Gondolják végig!
Mi, amikor beérkeztünk Európába, idegenek voltunk és – fogadjuk már el – most is idegenek
vagyunk. Minden európai nép indoeurópai: a skandináv, a francia, az angol, az ibériai, az
itáliai, a görög, a szláv mind indoeurópai. Mi egy másik világból jöttünk, és ennek a
kultúrának minden részét meg tudtuk tartani. Nemrég egy etruszk temetőt dolgoztunk fel
Olaszországban, utána az olasz kollégáimmal elmentünk egy pizzériába. Megkérdezi tőlem az
olasz kollégám, hogy tudom-e, mi a különbség, az olaszok és a magyarok között? Valami
közhelyet mondtam. Azt mondta: „amit ön itt lát, az semmi nem olasz. Mi átvettünk mindent.
Átvettük a föníciaiaktól, a görögöktől, az illíréktől, venétektől. Itt semmi nem itáliai. Itt ülünk
az asztalnál. Ott a Milánói dóm. A gótikát Franciaországból vettük át. Az asztalon itt a terítő.
Az első szövést a kínaiak végezték el. Itt van a paszta, a tészta, ami Itáliának a jellegzetessége.
Az első tésztát Telekurgesztánban négyezer éve találták fel. Ott, ahol Önök éltek.
kovászt. Van rajta paradicsom. Közép-Amerikából vettük át. Van rajt formaggio, sajt. A
szarvasmarhát, a juhot és a kecskét ott háziasították, ahonnan önök származnak. De mi
mindent átvettünk, magunkévá tettük és kifejlesztettük. Önök egy sokkal magasabb kultúrából
érkeztek, mint amilyen Európa kultúrája, és a történelem folyamán csak vesztettek, csak
koptak, csak adtak. Kérem, önök többet adtak a világnak és Európának, mint amennyit kaptak
belőle, vagy tőlük.” Olasz kollegám szavaira elgondolkoztam. Jézus Mária! Hát ez az olasz
ismeri a magyar őstörténetet. Ismeri azt a csodát, amit mi véghezvittünk?
A magyarságot a hunoktól a kunokig számítjuk
Nagyon szeretem, hogy itt vagyunk a református kollégium épületében. Nagyon szeretem a
református kollégiumok könyvtárát. Török időkben a török például nem jutott fel Észak-
Magyarországra. A német választófejedelmek azt mondták, amennyiben a katolikus
monarchia hozzányúl az új valláshoz, akkor vége a monarchiának. Osztrák volt három és
félmillió, a németek pedig tizenöt-tizennyolcmilliónyian. A sárospataki könyvtárban
ugyanúgy megmaradt minden. Négyszázhatvan éves tankönyveket olvasok. Hál` Istennek
nem katalogizálták. Nagyon vigyáznak rá, hogy ne katalogizálják,
mert akkor a Széchenyi Könyvtár kiemeli, elviszi és csak kutatási engedéllyel kérhető ki.
Elolvasom a négyszázhatvan éves tankönyveket és a következő áll benne: a magyarság
három hullámban jött be a Kárpát-medencébe. 361-ben, mint hunok, 568-ban, mint avarok és
895. május 10-én, mint Árpád népe. Akikhez 1235-ben hozzáköltöznek a jászok, 1243-ban és
`46-ban a kis és nagykunok. A magyarságot a hunoktól a kunokig számítjuk. Ebből ki szokták
emelni Árpád népének a vonulását és a vonulási területét. Ez a magyar őstörténet. A
hunoktól a kunokig ez a népesség belső Ázsiából hozta magával kultúráját, nyelvét. Bejött.
Ezzel szemben mit tart Európa és mit tanítanak nekünk a Monarchia gondolatában? Attila
pusztítva száguldott Európa, Ázsia és Afrika között és embervért ivott gyermekkorában és
kutya szülei voltak meg szarvai. Mi a valóság? A hunokat 361-ben a római császár hívja be a
Kárpát-medencébe, Meotisz vidékéről, hogy kordában tartsák a Duna-Tisza közén lévő
szarmatákat és a Tiszántúlon lévő gepidákat. Attila 395-ben Tápiószentmártonban született.
Meghalt 453-ban. A maradék hun elmegy Csiglemezőre, a Mezőségre és benépesíti Erdélyt.
Ők a székelyek. Ezt jól tudjuk.
A magyarságnak genetikailag semmi köze a finnugorhoz
Kétféle történelem van. Az egyik történelmet a történész írja. De hát a történész nem
miniszterelnök, nem agysebész: a történésznek mindig szüksége van a vajas-kenyerére egy kis
szalámira, netán kaviárra. A történész mindig kiszolgálja az adott hatalmat. A másik oldalon
van a nép, mi, akik az igaz történelmet írjuk, mert egymásnak adjuk át az ismereteket, a
kódolt ismereteket a vasárnapi ebédeknél, a kukoricafosztásnál, a beszélgetéseknél.
Mit tartottak a székelyek magukról? Csaba királyfi népe! Most végeztük el a nagy
mitokondriális DNS vizsgálatot egymillió négyszázezer emberen. Kiderült: a székelyek Attila
hunjainak az utódai. Rajta van a világhálón, el lehet olvasni!. Csak amíg a finnek átírták a
tankönyveiket, nekünk a Science és a Nature, azaz a világ legjelentősebb tudományos
folyóiratait leszedték a könyvtárpolcokról, nehogy megtudjunk belőle egyet, s mást. Nem én
tettem a világhálóra a mitokondriális eredményeket, hogy a magyarságnak genetikailag
semmi köze a finnugorokhoz, hogy genetikailag legközelebbi rokonaink a belső-ázsiai török
népek. Nem én tettem a világhálóra, mert ha én teszem, akkor azt mondják, hogy Kiszelyi
István soviniszta, nacionalista, újabban meg azt mondják, hogy fasiszta vagy antiszemita
vagyok. Ez a szlogen, ha az ember magyar akar lenni saját hazájában. Ne beszéljünk mellé!
Valahova tartozni kell! Mi ide tartozunk, ezt vállaltuk és vállaljuk.
Széchenyi írta a naplójában: „minden mag, amit elvetek, ki fog kelni. De úgy kell tennem,
mintha idegen kertész művelné azt, mert engem nem szeretnek az emberek”. Ezt a részt soha
le nem fordították a naplójából. Széchenyi németül írta a naplóját. Történészválogatások
jelennek meg: hogy jön ahhoz a történész, hogy az én történelmemből, az egyik legnagyobb
magyar ember írásából ő válogasson?! Bocsánat, nem vagyok én amnéziás! El tudom olvasni
és meg tudom érteni. A genetikai eredményeket az utrechti, a varsói rektor és a német
akadémia elnöke tette a világhálóra tudatosan. Őrájuk nem lehet ráfogni, hogy fasiszták és
antiszemiták.
Attila, az első évezred legnagyobb embere
Csodálatos imakönyvet nyomtatott a katolikus egyház a katonai tisztképzősök számára. Nem
kenetteljes imakönyvet. Pont olyant, hogy befér a mellény bal zsebébe. Széchenyinek az
imája van benne, az aradi 13-nak a kivégzés előtti imája és Rákóczi Ferencnek az imája. Az
utolsó oldalon egy mondat szerepel vastag betűvel arról, hogy végszükség esetén, mielőtt
meghal, mit imádkozzon a kiskatona. Egy ismerős katonatiszt, amikor hazajött, azzal
fogadott: most volt kinn New York-ban és hozott egy könyvet. A könyv címe: Attila, hun
király uralkodásának a titka. Odaát kötelező tankönyv a katonatiszteknek és a közgazdasági
hallgatóknak. Sikerkönyv, hárommillió példányban kelt el. Előszavában a
mostani elnök Bush, Bill Clinton, a Chrysler gyár, a Ford gyár igazgatói, a szenátorok beírták,
hogy ennek a szellemében uralkodtam, vezettem, ahogyan Attila hun király uralkodott.
Megjelent a U.S. News-nak egy különszáma a világ tíz legnagyobb uralkodójáról: az
időszámítás utáni századokból csak Nagy Károly és Attila szerepel. Nálunk azt tanítják, hogy
Attila csatát vesztett. Soha nem vesztett csatát Catalaunumnál! Azt mondta Aëtiusnak, a
lovastiszt barátjának (mert Attila Aquileiában és Rómában nevelkedett), hogy: „te is vesztenél
tizenkétezer embert, én is vesztenék. Ne ütközzünk meg!” És nem azért nem támadta és nem
égette fel Rómát, mert félt a pestistől, hanem mert „te jöttél ki, Róma püspöke, aki apám
lehetnél, és te kértél engem.” Az első évezred legnagyobb embere volt.
Most építjük vissza Tápiószentmártonban a palotáját. Priscos Rhetor pontosan leírja. Amúgy
megdöbbentő a kerítése, a székely kapu, a nagykapu, a kiskapu, a galambdúc, minden. Most
ötmilliárdba kerül, meg van a pénzünk: magyar beruházó, ha értelmét látja, akkor ad pénzt.
Kocsi Jánossal, a tápiószentmártoni Kincsem Park tulajdonosával közösen építjük. Idén
kezdjük, jövőre kész.
Háromezer éves magyar szakácskönyv
A kásaevő európaiaknak megmutatjuk a kultúránkat!
Azért mondom kásaevő európaiaknak, mert a következő könyvem az Eleink lakomája címmel
jelenik, meg. Sikerült fondorlatos módon megszerezni Belső-Ázsiából száz, háromezer éves
hun receptet. A világ első szakácskönyvét. Az újgúrok mentették meg hun írással. Akkor,
amikor Európa még köleskását evett, mi már tíz fűszerrel készítettük a kenget, a pörköltet és
a takenget, a gulyást, valamint a csörögét és az öhömöt. Először angolul adjuk ki, hogy a
kásaevők megismerjék a kultúránkat. Utána magyarul.
Kérem, a magyar ember nem ért a propagandához. A magyar ember túl szerény, befelé él,
nagyon örül, de nem ért ahhoz, hogyan kell magát tálalnia. Meg kellene tanulnunk, de nem
tudjuk. Nincs belénk kódolva a seft, az üzlet, a dizájn, a biznisz. Ezek nincsenek belénk
kódolva.
A következők az avarok, 568-ban jönnek be. Ugyanabból a törzsszövetségből szakadnak ki,
amelyből az őseink. Ugyanolyan kinézésűek, mint mi vagyunk, ugyanaz a motívumviláguk,
ugyanaz az írásuk. Ugye az írással, a rovásírással nem volt szabad foglalkozni. Az
székelyderzsi, meg a többi csodálatos ősi írásunkat levakarták. Nem volt szabad a
tizenkilencedik században propagálni! Elolvastuk a szarvasi tűtartót. Először odaadtuk a
Magyar Tudományos Akadémiának, annak az akadémiának, amelyben a magyar betűszót már
csak idézőjelbe teszem. A tudományost is idézőjelbe teszem… Ilyen-olyan akadémia, de se
magyar, se tudományos. Én huszonhét évet szolgáltam a „Magyar” „Tudományos” Akadémiát
és 2000-ben otthagytam. Azt mondtam: nem óhajtok egy olyan testületben lenni, amely
hazudik, reggel, éjjel, este. Nem óhajtok őstörténetben irányelveket és a Petőfi-ügyben
hazugságokat mondani. Én olyat akarok tanítani, ami igaz.
Az avarok után, ugyanabból a második türk törzsszövetségből bejön Árpád népe.
Kiszakadunk a második türk törzsszövetségből a negyedik század legelején. Onnan
bemegyünk Közép-Ázsiába, arra a területre, amelynek a nevét sem volt szabad kiejteni:
Turán. Aki a turáni magyarságról beszélt, az már megint mindenféle -ista volt. Ugyanis
Turánban a szobdok, a bahtriaiak, a horejzmiek, délről a perzsák lejegyezték a kultúránkat,
leírták az öntözéses gazdálkodásunkat, leírták a kereskedelmünket, leírták a hangszereinket.
Ezzel szemben a Monarchia történészeinek felfogásában nekünk űzött, hajtott, gyűjtögető,
halászó népnek kellett lenni!
Nekünk gyűjtögető, halászgató népnek kellett lennünk
Tolsztov szovjet akadémikus írt egy könyvet 1973-ban Az ősi Chorezm címmel. Leírta a
magyarok öntözéses gazdálkodását. Megjelent magyarul, de hamar betiltották, bezúzták,
indexre tették (az én példányomat persze nem). Leírta, amit nem volt szabad, mert nekünk
gyűjtögető, halászó népnek kellett lennünk.
Gondolják el történészeink magas agyi fejlettségét: mondjuk bejön félmillió ember a Kárpát-
medencébe és akkor az asszonyok kimennek az erdőbe csiperkegombát gyűjtögetni és ebből
etetnek félmillió embert. Nem tudom, hogyan képzelik.
De folytassuk. Turán területéről, mivel ott voltak a szobdok, bahtriaiak, a nagy birodalmak, a
Horezmi Birodalom, átmegyünk a Kaukázus középső keleti részébe, Európa látókörébe
kerülünk. Ott van Örményország, nyugatra Grúzia, délre az azeriek. Világosító Gergely, a
nagy örmény szerző leírja a kultúránkat, a kereskedelmünket, a ruházatunkat. Egyetlenegy
akadémikus kutatónk nem volt még Örményországban! Nem volt még a jereváni
könyvtárban!
Nekem őrült barátaim vannak csak -, mert őrült emberrel érdemes barátkozni. Az egyik ilyen
Ucsek Árpád. Ucsek Árpád a sztálini időkben pravoszláv térítőként, mint szerb pap térített
Örményországban és most Magyarországra jött. Ő örmény ember. Elküldtem Jerevánba, hogy
jegyzetelje ki, mi az, amit az örmény írók írtak rólunk. (Örményország négyezer éves
királyság. Ugyanúgy Grúzia is, hihetetlen magas kultúrával rendelkező két ország. Itt van az
ellentét: ugye, az újgazdag oroszok, és az ősi örmények, grúzok között.) Három oldal
könyvtár-jegyzetet írt ki abból, amit az örmény szerzők a magyarokról és a hunokról írnak.
Soha egy mondatot le nem fordítottak ebből!
1860-ban Isfahánban (ez Perzsia délnyugati része, ma Iránnak hívják) előkerült egy érdekes
lelet. Talán emlékeznek erre a helyre: Isfahánban dúsítanak most az irániak uránt. Ha lenne
egy értelmes vezetőnk, mi is dúsíthatnánk. Európa leggazdagabb uránbányája Pécs mellett
van. Mennyire megijednének a környező országok attól, hogy Magyarország dúsít. Erre fel
bezárták az uránbányánkat. Nos: találtak Isfahánban egy ötödik századi hun-örmény szótárt és
nyelvkönyvet. Ennek van egy hatodik századi másolata, a szerzetesek lemásolták Jerevánban
és van egy kilencedik századi török fordítása.
Egy másik barátom, Detre Csaba húsz évig dolgozott Iránban, Perzsiában. Csaba nem a piacra
járt, és nem a nőket hajtotta, hanem beült a pravoszláv könyvtárba és kiírta a hun-örmény
szótárt. Benne van a teljes magyar nyelvtan, és benne van a teljes magyar szókincs, a 2500
alapvető szavunk. Ugye, 163 finnugor szavunk van és 2700 török szavunk. Ebből két évvel
ezelőtt Csomakőrösön megjelentettek néhány oldalt az őstörténeti napok keretében.
Na, ott vagyunk a Kaukázus közepében, bekerülünk Európa látókörébe, mert Arménia és
Grúzia már nagy európai királyság. De mivel nem tudunk a három nagy, örmény, grúz és
azeri birodalom miatt tovább sokasodni, fölmegyünk Magna Hungaria területére. Ahonnan a
monarchikus őstörténet indítja az őstörténetet. Ötven évet tartózkodunk ezen a területen.
Ekkor vettük át ezt a százhatvanhárom finnugor szót.
Hát ötven év alatt mi is átvettünk százhatvanhárom szót az angolból: flopy, meg disc, meg
winchester…..