VI. Medve-kupa nemzetközi kutyafogathajtó verseny
, első IGAZI canicrossolás március végén került megrendezésre a 6. Medve-kupa kutyafogathajó verseny. én ugyebár eddig csak nagyobb távokon futottam Luisával, csak úgy mellékesen canicrossolva, és még soha nem is indultam olyan versenyen, ahol mindenki kutyás, mindenki kutyával fut, így ez egy hatalmas élmény volt mind nekem, mind Luisának. élménybeszámoló üzemmódba kapcsoltam, kezdjük is! ezen a versenyen tulajdonképpen nem a canicross volt a fő szám, hanem a kutyafogathajtás, de a kutyás futók is elindulhattak rajta. a veresegyházi Medveotthonban került megrendezésre a verseny, ennek következtében Luisa láthatott majdnem testközelből medvét (szerintem ez érdekelte a legkevésbé) és érintkezhetett egy farkassal is. (nem hinném, hogy felfogta ennek a jelentőségét). próbáltam elmagyarázni neki, hogy ezek a szürke, bundás állatok az ősei, de amikor rámnézett, láttam szemében, hogy azt kérdezi: „ezek a gyapjas vadállatok? én sokkal szebb vagyok!” ah, javíthatatlan egy eb. mellesleg a táv 3,6 km, ami ugye nem nagyon az én pályám, mert ezt le kell vágni sprintbe, én meg jobban bírom a hosszú távot, és szerintem Luisa is, de attól még futás, és én imádok futni, szóval hurrá. sajnos sz indulás előtti napon derült ki, hogy a verseny két napos, de végül megbeszéltünk, hogy még az első napon az egész család kint van, addig a másodikra csak én, meg Apa megyünk ki. ez első napon elég későn volt a rajtom, szóval addig ebédeltünk, meg medvét etettünk mézzel, meg mászkáltunk, és néztük a kutyásokat. végül eljött a mi időnk, és rajthoz álltunk. én egy másik lánnyal rajtoltam, és jól ott is hagyott az első 100 méteren. de én csak mentem, hajtottam Luisát, és csodák csodájára le is hagytam a lányt. és ekkor kezdődött az előzgetés. ő vissza elém, én vissza elé… és mikor másodszorra kerültem elé, akkor ott is hagytam. az utolsó 800 méter a legdurvább, tűz a nap, meleg van, megsülünk, de beértünk. 17 perc alatt nyomtuk le, ami eléggé átlagos idő. ezután kidőltünk, csak mászkáltunk meg császkáltunk, és mivel az első meg a második nap futásának időeredményét számították avéglegesbe, így aznapra be is fejeztünk, szóval bepattantunk a kocsiba, és hazamentünk. hazafelé Luisa bemászott az ölembe, és ott aludt, mindent összenyálazva, de engem nem zavart. annyira szeretem, és olyan büszke voltam rá, hogy ezt simán elnéztem. borzalmas kép, de az van. A második nap is a kocsiban kezdődött, Apával mentünk fel újra, fáradtan, de izgatottan…Teljes blog itt
