A magyar társadalom a XX. sz. második
felében, a 70-es években kezdett el komolyan aggódni a környezeti elemek nagyfokú szennyezése miatt. Ennek eredményeként megszületett az emberi környezet védelméről
szóló 1976. évi II. törvény. Tisztelt Szerkesztők!
A környezetvédelem területei ekkor még különböző hivatalok felelősségi körébe tartoztak (Országos
Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, Országos Vízügyi Hivatal). Bizonyos környezetvédelmi feladatokat
a megyei és települési tanácsok is elláttak. 1990-ben a vízgyűjtő területekhez rendelten létrejött az ország
területén a laboratóriumokkal felszerelt 12 környezetvédelmi felügyelőség. 2002-ben megtörtént a
környezetvédelem és a vízügy integrációja. Az átszervezési folyamatban 2005. január 1-jével létrehozták az
egységes „zöld” hatóságokat, melyek az addig szakterületenként külön-külön tevékenykedő
környezetvédelmi, természetvédelmi, valamint vízügyi hatósági feladatokat ellátó szervezeteket váltották fel.
A betegség kezdete
2014. január elsejével létrejött a Területileg Illetékes Vízvédelmi Hatóság, majd ehhez kapcsolódóan
2014. szeptember 1-jétől a Belügyminisztérium irányítása alá, a Katasztrófavédelemhez rendelték
jogszabályok segítségével a teljes felszíni és felszín alatti vízvédelmi hatáskört.
Az ügyfelek részére és a szervezetben dolgozó szakemberek munkáját is ezzel a döntéssel megnehezítve,
mivel az ügyintézési határidő megnőtt, és a szakmában dolgozó több tízéves tapasztalattal rendelkező
kollégák egy része – országszerte – a hatóságoknál felmondott (átigazolva, vagy átvezényelve jobb esetben
a munkakörével együtt), akik viszont maradtak, azokat átirányították intézményen belül más szakmai
orientáltságú osztályokra egyik percről a másikra.
A kormányhivatalokba való integráció ténye, már 2014 évtől ott lebegett Damoklész kardjaként a
Felügyelőségek feje felett, az alkalmazottak ennek tudatában minden nap elhivatottan szolgálták a
társadalom érdekeit, dacolva a gyakran szakmaiatlan, íratlan, felsőbb vezetői döntésekkel, féltve állásukat.
Az integráció első dátumaként 2015. január 1-ét jelölték meg, majd ez a dátum kitolódott március 1-jére.
Végső lépésként 2015. március 28-i héten közölték, hogy a jogszabály, mely a későbbi hatásköröket és
feladatokat rendezi, 2015. április 15-én fog megjelenni a Magyar Közlönyben, az átalakulás elsejével,
mindössze formálisan (névváltozással) fog létrejönni, mivel 95%-osan van kész a „saláta törvény”.
2015. március 30-dátummal és április elsejei hatályba lépéssel megjelent a „halotti bizonyítványunk”,
71/2015. (III.30) Kormányrendelet formájában.
A környezetvédelem halála
2015. március 31-i váratlan fordulatokat eredményezett. Egy telefont követően, a korábbi vezetőinket
berendelték a kormányhivatalba, ahol reméltük bővebb tájékoztatást kapunk az átszervezésről és annak
lebonyolításáról (iratátadások és a mindennapi munka ügymenet ellátásának mikéntjéről). Tűkön ülve
elszoruló gyomorral vártuk vissza a megszokott arcokat.
A délután folyamán viszont tudatosították bennünk, hogy a több tízéves szakmai és vezetői tapasztalattal
rendelkező vezetőinket leváltották személytelenül és arctalanul. A határozaton többek között az is szerepelt,
hogy „új munkaköri leírása a kinevezés módosítással egyidejűleg átadásra kerül”, ami természetesen nem
történt meg.
A jelenlegi kormánymegbízott és hivatalvezető, még arra sem méltatta a környezetvédelemért szeretettel,
szakmaisággal és elhivatottan dolgozó munkatársakat, hogy a döntést (2 szakmai osztály egy főosztályon
belül), és a későbbi vezetők kiválasztásának indoklását közölje. Csupán egy darab papír kíséretében íratták
alá velük az ítéletüket, március 31-i dátummal. Ennek jogszerűsége legalább is megkérdőjelezhető, mivel
ekkor még a Földművelésügyi Minisztérium alá tartoztak a kollégák.
A nagy kérdés az, hogy milyen alapon állította félre a korábbi vezetőket annak a szervezetnek a vezetője,
akinek munkaáltatói jogköre csak április 1-ével érvényes a sebtében kiadott jogszabályok értelmében?
A mai nappal (és ez nem április 1-i tréfa) van egy épület, ahol szellemként fog innentől gépiesen
szakmaiatlanul fog működni a munka, megfelelő irányítás és vezetés nélkül, követve az utasítás jellegű
jelenlegi kormány döntéseinek következményét. A politika érdekeit szolgáló beruházások és kapcsolati
háttérrel rendelkező személyek kénye-kedvének való kiszolgáltatottságot eredményezi a jövőben.
Ezt a munkát elhivatottan, a szakma szeretete nélkül nem lehet végezni, nem lehet másként naponta
megküzdeni a ránk háruló feladatokkal, az ügyfelek igényeinek és olykor erőszakos kérdéseinek a
megválaszolásával. Ez hivatástudat nélkül nem megy.
Akik nem a vezetői státuszhoz és a kiskirályi birtokukhoz ragaszkodtak, és értettek ahhoz, amit csináltak,
azoknak némasággal tűrve kellett a mai nappal félreállniuk.
