széép volt Dundus, szerintem se írj
3 hónapig bejegyzést, jóvanazúgy.
utoljára karácsonykor nyögtem ide valamit, azóta semmi életjel. pedig élek, nem haltam meg, mindenki lenyugodhat a picsába. aranyosan fogalmazva. kezdjük. ez a a kis kihagyás nem aztat jelenti, hogy nem is futottam 3 hónapig, és nem volt témám, debizony futottam, volt ott némi Téli Mátra, némi Latyakfutás, edzések (jó kevés), ééés ennyi. tényleg nem sok. de volt még felvételi, szóbeli, nyelvvizsga (az lesz is még!) szóval minden mi jó. ez volt a fő oka a némaságnak. de három hónapnyi dolgot kell elmesélnem, szóval vágjunk bele!
karácsony. szép fa, szép család, szerintem ez a téma túl van tárgyalva, csak a fontosabbakat közlöm. terepfutótasit kaptam, ami nagyon boldogságos dolog, mert kicsapom vele a szvegmércét. pont olyan, mint az ultrafutóknak, vagy minimum a kemény terepfutóknak, szóval imádom. és én hülye gyerek, nyilván elnevezem a futócuccaimat, úgyhogy ő a Minho nevet kapta. kaptam még terepfutó naptárat, amiben ebben az évben beleírom minden edzésemet. (nyilván, én vagyok az egyetlen tizenéves a bolygón, aki egy internetes edzés oldal naptárába való pötyögés helyett a NAPTÁRÁBA írja az edzéseket, a saját, tulajodon mancsával. gáz.) ennyi is lenne a karácsonyi futóajikról. újévi fogadalmaim, hogy Fritz-cel elérem a 300 km-t, Maggieval a 200-at. a január végi nagy futásunk Apával és Luisával volt, amikor is a Téli Mátra 25 km-es távján vettünk részt, ami, annak ellenére, hogy túra, igen nagy magpróbáltatás volt. a továbbiakban spoileres rész következik a túráról, Luisa nyilatkozik (aki mellesleg január 14-én érte el az 1 éves kort):
Teljes blog itt
