Varga Koritár LászlóMeghalt Kocsis Lajos
Kapom az értesítést, hogy pénteken reggel meghalt Kocsis Lajos. Tizenöt évig volt társam, operatőröm, a városi tévé kezdeti időszakát csináltuk végig.
Már minden csak legenda.
Lajos hajtotta ki a tévét Zagyvai Bélával, majd szegény Dózsa Gyulával, nélküle tán ma nem lenne semmi. Szívós volt és makacs – nem megy ez másként.
Aztán a hőskorszak, a nyolcvanas évek második fele, egész napos élő szilveszterek olyan kezdetleges technikával, hogy ma is beleborzongok, hogy csináltuk. Csorba Sanyi, Doboveczki Dani, Vladucz Zoli, Rajzó Tamás, Véghné Marika, Kovács Gabi, Supák Tibi, Bor Edit néni és még sokan mások. Közösségi élmény akkor a városi tévézés, menet közben tanultuk, futtában.
Lajos volt az állandóság, a pipázó fehér szikla maga.
Ablakoztunk, bőszen, imádtuk. Ő beszélt rá, jó ez a muhi útépítős anyag, küldd föl! – mondta. Aztán vagy öt évig keleten mi voltunk az Ablak.
Nem is operatőr volt ő, inkább filozófus. Abból a fajtából, aki csendesen pipázik, aztán egyszer csak fölhorkan, s nagyon szenvedélyesen védi a maga igazát.
Épp a napokban gondoltam rá, mi lehet vele.
Nyugodj békében, Lajos!
