Márta Pankucsi70 éve, 35 évesen halt meg az anyai
Nagyapám: Krajecz János. Újcsanáloson véget ért a front és fogytán volt a búza. Földet művelt és állatokat tartott. Szép fekete lovai voltak. A ház vályogból épült, de az istállót tiszta terméskőből építtette. Terménykereskedéssel is foglalkozott. A teherautót megrakták a falubeliek búzás zsákjaival, Nagyapám hozta őrölni a miskolci malomba. Jöhetett velük, akinek dolga volt Miskolcon. Egyikük a sofőr mellé ült, ahol máskor Nagyapám szokott. Így ő hátra ment a fiúkhoz, akik érdeklődni indultak, mikor folytatódik a tanítás a középiskolákban. A menekülni kényszerülő németek felégették maguk mögött a Sajó hidat. Az oroszok által fából tákolt híd leszakadt Nagyapámék teherautója alatt. A Sajón zajlott a jég. A sofőr és a mellette ülő férfi megmenekültek, a többiek a vízbe fulladtak. Nagyapámat harmadnap vetette ki a folyó. Édesanyám 13 éves volt. A front alatt a téli fagyban egy éjszakát a kertjükben lévő szalmakazalban töltött. Nagyapám rejtette oda és ő strázsálta egész éjszaka. A szovjet katonák a faluban több nőt megerőszakoltak azon az éjszakán. Nagyapám halála után a rokonság úgy döntött: Édesanyám folytassa a középiskolát, ők majd segítenek Nagymamámnak a gazdaságot tovább vinni. Így lett tanítónő Édesanyám. A Nagymamám nem ment többé férjhez. Örök hiányként élt tovább Nagyapám benne és él még ma is Édesanyámban.
