Németország területén január elseje óta
a külföldi fuvarozók alkalmazásában álló sofőröknek is legalább a német minimálbért kell fizetni. Tehát a magyar sofőrnek is óránként 8,5 eurót kell számfejteni, amíg a szövetségi köztársaság útjait koptatja. Ez valóságos vihart kavart a magyar fuvarozócégek berkeiben, akik – a HVG írása szerint – azonnal felvették a kesztyűt és a hagyományos magyar módszerhez folyamodtak, vagyis ügyeskedni kezdtek, mert tojnak az eddiginél több bért fizetni a honfitársaiknak.
Mert ugyanis azok a kilométerek, amelyeket a magyar sofőrök Európát keresztbe-kasul átszelve a német autópályákon teljesítenek, így sokkal drágábbak lesznek a magyar tőkésnek, mint eddig, ha nem is olyan drága, mint a nyugat-európai versenytársainak, akik már eddig is legalább a minimálbért fizették a nyugati munkavállalónak. Szóval ez – egyes számítások szerint – akár havi 200 ezer forinttal is megdobná egy magyar sofőr havi fizetését, amit a magyar nemzeti tőkés már képtelen lenne beépíteni a költségeibe, elveszítené a versenyelőnyét a nyugati fuvarozókkal szemben.
Másképpen megfogalmazva: a magyar fuvarozók eddigi versenyelőnye – ezek szerint -, semmi másból nem eredt, csak abból, hogy kisebb bért fizettek a dolgozóiknak, mint a nyugati cégek. Na már most, ha január elsejétől továbbra is Európa egész területén fuvarozva, csak Németországban kell minimálbért fizetniük, hogy a francba veszítették el a híres versenyelőnyüket, hiszen a többi országban továbbra is fizethetik az alacsonyabb bért, vagyis a versenyelőnyük nem megszűnt, csak csökkent. Mivel ez nem csak a magyar fuvarcégekre, de a szlovák, lengyel és a román, tehát valamennyi kelet-európai Olcsó Jancsira vonatkozik, velük szemben nem változik a versenyhelyzetük, vagyis minden keleti fuvarozó helyzete egyformán romlott, azaz egyformán csökkent a versenyelőnyük.
A magyar tőkés, vállalkozó, vagy magát nagy előszeretettel munkaadónak tituláló Wáberer és társai, akiket illene a magyar embernek jobban szeretni, mint a mocskos, szemét nyugati és multinacionális munkaadókat, elég kevés szociális érzéket mutatna, amikor csak annyit kérnek tőlük, hogy legalább Németország területén fizessenek a rabszolgáiknak tisztességes bért, ha nem is rendeset, legalább minimálisat. Ez tényleg skandalumnak látszik és a fuvarozók nem győznek jajongani, a probléma nagyságát ecsetelni, továbbá azt, hogy ez – ahogy azt itthon megszokták – egy olyan törvény, amit nem is lehet betartatni. Mivel azonban a nyugat-európai realitások talaján állnak és a németek aláíratják velük, mielőtt fuvarba kezdenének, hogy a minimálbért fizetik és a magyar sofőröknek minden Németország területén töltött órájáról jelentést kérnek, hát csak az marad, hogy itthon próbálnak meg – ahogy a HVG fogalmaz – ügyeskedni, ami nem jelent mást, mint csalást. Mégpedig azon morfondíroznak, hogyan tudják az eddig adott, hazai béreket úgy csökkenteni, hogy a németek miatt keletkezett többlet bérrel együtt se legyen magasabb, mint amennyi eddig volt. Igazán nemes törekvés, és ékes bizonyítéka annak, mennyivel jobb, ha egy vállalkozás magyar kézben van, hiszen egy magyar tőkés az egészen másképpen viszonyul a honfitársaihoz, mint egy idegen. Vagy talán egy túrót.
Az is nagyon tanulságos, hogy mivel érvelnek a fuvarozók és szállítmányozók a HVG lapjain. Ezt a részt szó szerint idézem:
„A magyar bérek nem véletlenül alacsonyabbak, mint a németországi fizetések. Egy magyar cég által foglalkoztatott magyar sofőrnek a magyar bérkörnyezetben kellene versenyképes jövedelemhez jutnia – a nemzetközi fuvarozásban részt vevő sofőrök havi bruttó 300-400 ezer forintot keresnek –, így a bérek felhúzása a német szinthez megterheli a cégek büdzséjét. Nem véletlenül nem fizetünk itthon 700-800 ezres fizetéseket – mondta a hvg.hu-nak a szektor egyik cégének képviselője.”
Ez szerintünk sem véletlen. Az oka az, hogy nincs olyan szakszervezet, amelyik kiharcolta volna egész Kelet-Európában a nyugat-európaihoz hasonló bérszintet. Vagyis az ok az, hogy a magyar munkaadó megteheti, hogy a nyugati feléért alkalmazza a sofőrt, hát akkor meg is teszi. Az, hogy a magyar bérkörnyezetben kell a magyar sofőrnek versenyképesnek lennie, meg ocsmány csúsztatás, hiszen a fuvardíjak viszont nem a magyar munkabérekhez igazodnak, hanem egy nyugat-európai átlaghoz, vagyis, amit a magyar vállalkozó megtakarít a magyar munkabér fizetésével, azt nevezi versenyelőnynek, bár nevezhetné extra profitnak is. Most ebből az extra profitból kellene valamennyit átengedni a dolgozónak, akin eddig azt megtakarították. Ez fáj a magyar tőkésnek, de nagyon.
És, hogy lássuk, mennyiért akarnak csalni, vagy ahogy ők mondják „ügyeskedni” a magyar fuvarozó cégek, íme egy számítás az HVG-ből: Cikk itt.
