És most jön az a közhely, amitől mindenki ideges lesz, hogy ezen a helyzeten nem lehet, csak iskoláztatással, munkahelyek teremtésével, szocializálással segíteni. És ez költséges, valamint hosszú időt vesz igénybe – legalább annyi évtizedet, amennyi alatt a jelenlegi állapotot sikerült előállítani. Ha el is döntené valaki, hogy fogjunk hozzá, addig vajon mi lesz? Az a minimum lenne, hogy ma már nagyon egyszerűen megoldható személyi segélyhívó rendszerekkel védeni kellene az öregjeinket, apáinkat, anyáinkat, nagyszüleinket. Ha másért nem, azért, mert ha nem történik semmi, mire mi öregszünk védendővé, már sokkal rosszabb lesz a helyzet-írja mai Északban Kiss László főszerkesztő, a Kinél van a bozótvágó? című jegyzetében.
