Csakhogy ma Magyarországon a szólásszabadság
pont addig tart, amíg valaki saját maga bele nem szalad a késbe. Akkor jön a sértett rinyálás, a bíróságra szaladgálás, pereskedés, helyreigazítás, kártérítés, fenyítés, kirúgás, elmarasztaló ítélet, pénzbüntetés, megrovás, priusz. A magyar törvények alapján ugyanis egy rossz vicc miatt bárkit jogerős börtönbüntetésre lehet ítélni.
És ehhez még az sem kell, hogy elindítsa a Heti Jocót.
Magyarországon elég, ha egy művész baseballsapkás koronát rajzol Kossuth Lajos fejére, mert akkor a pólót áruló boltot megfenyegetik, hogy majd jól odamennek bakancsban toporogni, mire az üzletlánc fogja magát, és leveszi a pólót a polcról.
Másvalaki koronát rajzol Darth Vader fejére, mire az ország belügyminisztereközli, hogy a rendőrség “fokozott ügyészi felügyelet mellett a Btk. 334: §-ba ütköző nemzeti jelkép megsértésének vétsége megalapozott gyanúja miatt folytatja az eljárást” az ügyben.
Magyarországon túlbuzgó, a szólásszabadságot semmibe vevő médiatulajdonosok újságírókat fenyítenek meg vagy rúgatnak ki egy-egy szerintük rossz vicc miatt, és Magyarországon jogerősen el lehet ítélni valakit azért, mert azt írja egy polgármesterről, hogy ronda, vagy azt írja egy borról, hogy szar.
Egy demokráciában az egyeseket sértő, bántó véleményekkel szemben, azokkal szemben, amik a Charlie Hebdóban vagy a Heti Jocóban megjelennek, mindenkinek joga van ellenvéleményt megfogalmazni. Ezt jelenti a szólásszabadság.
De bakancsban toporgóktól beszarni, azt nem kéne. A véleménye miatt bárkit bíróság elé rángatni, azt nem kéne. Ártatlan karikatúra miatt rendőrségi eljárást indítani, azt nem kéne. Alkotmányba hülyeséget írni nem kéne. Középkori törvények alapján újságírókat elítélni nem kéne.
És persze, Kalasnyikovval fejbe lőni meg végképp senkit nem kéne. De ahhoz, hogy büszkén elmondhassuk: “Je suis Charlie”, ahhoz még nagyon sok minden kéne. Teljes cikk itt.
