Emil Kalo 100 új képet töltött fel HŐLÉGBALLONOS ÉLMÉNYÜNK 2012 című albumába
.
70. születésnapomra meghívott munkatársaimtól kaptam meglepetésül ezen jegyet, azon megjegyzéssel, hogy : Főnök tudjuk Te ezt bevállalod. Egy évig volt érvényes a jegy. Időpont egyeztetés után (időjáráselőrejelzés, szélviszonyok), találkoztunk az M7 44(?)-s km nél lévő parkolóban. (Velence magasságában). A szél viszonyok ismételt ellenőrzése után, a harmadik helyről (Sukoró) sikeres összeszerelés után felszálltunk. Fantasztikusan szép és jó volt. A hőlégballont szállító kocsival rádión tartották a kapcsolatot. Egy idő után azt vettük észre, hogy a „pilótánk” egyre gyakrabban köpköd lefelé. A szélirányt nézte. Leszállásra alkalmas helyet keresett. De vagy az autósztráda, vagy a magas feszűltségű villany vezetékek, vagy lakott terület miatt nem akart összejönni. A gáztartályok kiürülőben voltak. Végül a magasból egy rétnek látszó hely mellett döntött a kapitány. Ez eredetileg egy napraforgó tábla lett volna, de a parlagfű közel embermagasságúra nötte be. Földreérés elött figyelmeztettek, hogy a kosáron belülü kapaszkodóban jó erősen kapaszkodjunk. A landolásnál oldalra dőlt a kosár , kb. 250 métert le-fel pattogva végül megálltunk. A pilóta halálrarémülten kérdezte, hogy nincs semmi bajunk. Én kértem a feleségemet, hogy szálljon ki, mondotta előbb nekem kell mert én vagyok felüll. Kikászálódás után kacagott. A pilóta elöbb azt gondolta sír- zokog. Kb. 2 óra alatt mindent kihordtunk a szállitó kocsihoz (1 1/2 km.), majd következett az avatási szertartás. Aztán írány a kb.20km-re lévő kocsink, és aztán Miskolc. Utközben hazafelé a rádióban hallotuk, hogy egy hőlégballon előző éjszaka mocsárba landolt, másnap egy spanyolországi 9 fős hőlégballonos katasztrófáról számoltak be. Szerencsére a mi kirándulásunk után szereztünk tudomást az egészről, mert lehet, hogy lemondtuk volna. Igy egy felejthetetlen élménnyel lettünk gazdagabbak.
