A vasárnapi önkormányzati választások
eredményéből most már valóban le lehet vonni azt a következtetést, hogy 2014. október 12-én befejeződött a rendszerváltás. Az egész országban, és ami minket különösen érdekel, itt Miskolcon is.
Nem túlzás ezt állítani, hiszen ebben az évben három fontos választást nyert meg fölényesen két rendszerváltó párt szövetsége a FIDESZ-KDNP, és mind a hármat csúnyán elbukta a jogutód szocialista párt. Huszonöt évig kellett várni tehát, hogy az országban és Miskolcon is elforduljanak a szavazók attól a párttól, amely megörökölte az MSZMP vagyonát, politikusait, és nem kis részben a baloldali szavazók előtti presztizsét is, és amely párt lényegében soha nem határolódott el a szocializmus évtizedeinek gazdasági és politikai bűneitől.
Az országos eredményekről most nem beszélnék, ugyanis van bőven mit mondani a miskolciakról is. Miskolcon a polgármester jelöltek versenyét nagy fölénnyel nyerte Kriza Ákos. A közte és a második helyezett között lévő különbség a duplája lett, mint 2010-ben volt. Ami mindenképpen nagy dolog egy olyan városban, ahol az elemző politológusok az utolsó napig három pártnak is adtak esélyt a győzelem megszerzésére. Ehhez képest a Fidesz jelöltje 10 százalékot vert a másodikra, és kétszer annyi szavazatot kapott, mint a győzelemre esélyes jobbikos jelölt. Ez azt mutatja, hogy a fővárosi elemzők nem igazán tartották rajt a kezüket Miskolc politikai ütőerén, és nem követték az elmúlt négy év rohamos miskolci fejlődését sem.
A miskolci választók azonban, és ez az igazán fontos, elismerték a négy év alatt végzett jelentős munkát, meglátták az eredményeket, a befejezett sikeres beruházásokat, a három ezer új munkahelyet, a közbiztonság javulását, észrevették a város arculatának folyamatos megszépülését. Mindezek ellenére azt gondolom, hogy a választók nem is annyira az elért teljesítményt díjazták szavazataikkal, persze azt is. Sokkal inkább bizalmat szavaztak Kriza Ákosnak és csapatának a következő öt esztendő elvégzendő munkájához. Mert Miskolcon még nagyon sok mindent meg kell építeni, rendbe kell tenni, hogy valóban elmondhassuk: minden részén szép, biztonságos, jól működő városban élünk.
A baloldali ellenzék jelöltje Pásztor Albert, aki első pillantásra a választás esélyesének tűnt, végül nem igazán bizonyult jó választásnak, még akkor sem, ha a szavazatok 33 százalékát sikerült megszereznie. Egy ennyire elrontott kampány után egyébként számomra meglepően sokan szavaztak rá. Most bánhatják csak igazán a szocialisták, hogy nem fogták még szorosabban Pásztor kezét, és hagyták össze-vissza fecsegni a médiában. Az volt egyébként az ember érzése, hogy a volt rendőrkapitány a választás napjáig sem tudta eldönteni, hogy függetlenként indul, vagy elfogadja a baloldali „összefogás” támogatását, sőt a lelke mélyén talán még azt sem döntötte el, hogy egyáltalán induljon, vagy ne induljon. Amit aztán a médiában előadott, az maga volt az amatőrizmus elejétől a végéig. Senkinek a jobb oldalon eszébe nem jutott volna utána nézni az ügyeinek, ha ő maga nem jön elő, mindjárt a kampány legelején a borozgatással, és a problémákkal, amiket ez okozott. Úgy gondolom, hogy Pásztor Úr nagyon megkönnyebbült, amikor október 12-én este túl lett az egészen, és igyekezni fog nagyon gyorsan elfelejteni ezt a kalandot, a szocialisták pedig a saját bőrükön tapasztalták meg, hogy a politika mégsem puszta ötletelés egy kávéház teraszán. Cikk itt.
