Dr. Pásztor AlbertTegnap hazafelé igazoltatott egy volt kollégám.
Miután meggyőződött arról, hogy minden rendben, váltottunk pár mondatot a fiatal rendőrrel.
Választási ellenfeleim „kreativitása” került szóba.
Ő nem akarta kimondani, de kihallottam a szavaiból, hogy a „bukott rendőr” szókapcsolat zavarja, amit ellenfeleim különböző módszerrel rám akarnak ragaszani.
A több, mint 3 évtizednyi rendőri pályám végén 10 évig vezethettem Magyarország legnagyobb kapitányságát, ezzel szolgáltam Miskolcot, mielőtt leszereltem. Feletteseim elismerték eredményeinket.
Kivétel nélkül (!) minden politikus csak dícsérő szavakkal illetette munkámat a leköszönésem alkalmával Miskolc Város Közgyűlésében.
A Jobbik, a KDNP és az MSZP is. Sőt a fideszes frakcióvezető kitűntetést is javasolt a beszédében.
A most leköszönő polgármestertől az adható egyik legmagasabb kitüntetését, a PRO Urbe díjat kaptam a város napján 3 éve.
A ma is hivatalban lévő belügyminiszter egy impozáns tőrrel, Magyarország kormánya lovagkereszttel ismerte el munkámat.
De nem erre vagyok a legbüszkébb!
Legjobban az esik, amikor volt munkatársaim ismerik el munkámat, ahogy az tegnap is történt az igazoltatás után.
A kollégám sapkájához, tisztelgésre emelte a kezét és az alábbi szavakkal engedett utamra: jó utat, Önnel vagyunk, Kapitány Úr!
Na, Ők az én „fiaim!” Köszönöm!
