Eközben Miskolcon Pásztor Albert volt

rendőrkapitány igencsak népszerű. Ama 2009-es kijelentését ezek szerint még azok is teljesen rendben valónak tartják, akik amúgy – pártállásukat tekintve – demokratikus elveket vallanak, valószínűleg ezért is akarják most polgármesternek. Pásztor öt éve konkrétan azt állította egy sajtótájékoztatón, hogy „a közterületi rablások elkövetői cigány emberek”. Ebben önmagában normális esetben semmilyen pláne nem lenne, ha

– lenne Pásztor Albertnek bármilyen statisztikája a bűnelkövetők származásáról (és akkor máris törvényt sértene),

vagy ha

– egy ilyen mondat (még ha igaz is lehet) nem lenne alkalmas Magyarországon feszültségek szítására.

 

Alapesetben annak, ha kimondjuk valaki származását, akár egy vagy több bűnelkövetőét, nem kéne semmi különösebbet jelentenie – legfeljebb fölvetné a kérdést, hogy ez hol releváns? Ha elfogadnánk azt az állítást, hogy a bűnözök többsége cigány, abból még messze nem következik, hogy a cigányok nagy része bűnöző lenne. (Gondoljunk bele: egyszerre a börtönökben ül 12-15 ezer fogvatartott. Ha ennek a száz százaléka is roma származású lenne, az a 800 ezres magyarországi roma lakosságnak is alig két százalékát tenné ki.) Ellenben egy ilyen mondat – persze a megfelelő alátámasztással – valóban felhívhatná arra a figyelmet, hogy a roma származásúak körében nagyobb a bűnözés aránya, mint az országos átlag, erre pedig a magyarázat a mélyszegénység, amiben a magyarországi cigányság nagy része él. A bűnözés fő magyarázó változója tehát nem a származás, hanem a szociális helyzet.

Aki nem tud enni adni se magának, se a gyerekének, annál nagyobb eséllyel szakad el a cérna és oldja meg az életben maradását illegális módon. Ez persze nem jelenti, hogy aki szegény, az bűnöző – az viszont biztos, hogy a bűnözésnek nem genetikai vagy bőrszínbeli okai vannak. Na ezzel kéne valamit kezdeni. Egy normális országban egy ilyen kijelentésnek ennyit kéne jelentenie, ezt viszont sulykolnia minden fejbe. (Már ha lenne erről bármilyen statisztika, és nem lennének túl sokan, akik azt úgyis csak gyűlöletkeltésre és politikai haszonszerzésre használnák.)

De Magyarország nem ilyen. Minálunk a lakosság nagy része képtelen a fenti egyszerű matematikai összefüggést átlátni kisebbség-többség viszonyában, és nem ismeri a különbséget aközött, hogy az elkövetők „cigányok” vagy hogy „a cigányok”. Azt gondolja igaznak, amit a két szemgödrén át lát. És ő valóban azt látja, hogy a cigányok nagy része bűnöző, hiszen aki nem az, azzal az átlagember az életben nem találkozik. Egyszerűen nincs valós érintkezési felület cigányság és többségi társadalom között, csak a rendőrségi hírek. Meg persze mindenkinek megvannak a maga sztorijai, de persze nyilván csak abból van sztori, ami konfliktus (ahogy ezt már Arisztotelész is megírta). A közömbös, emberi, egymás mellett létezésből vagy békés együttélésből miért is lenne?

Pásztor Albert 2009-es kijelentésével nem az volt a baj, hogy ne lehetne akár igaz is, hanem hogy fölösleges indulatokat korbácsolt föl és közvetetten legitimálta a rasszizmust – éppen az az ember, akinek a fő feladata akkor egy nagyváros rendjének megőrzése volt. Ha ő tudni vél ilyen adatokat, de egyébként a munkavégzése közben nem tesz különbséget cigány és nemcigány elkövetők és sértettek között, ezeket az infókat akkor is csak olyan mértékben – és főleg olyan módon – lett volna szabad kommunikálnia, ahogy az segít környezetünk és egymás megértésében. Ahogy Pásztor Albert ezt 2009-ben tette, az nem az volt, még ha aztán ezt maga is belátta. Ez nagyon vékony jég, megfelelő felkészülés nélkül nem szabad rámenni, mert akkor senki nem jön ki jól belőle. Egy városi rendőrkapitányi pozíció pedig pláne nem alkalmas terep a gyakorlásra, és ezt neki is tudnia kellett volna előre.

Egy városi rendőrkapitánynak a fő kötelessége a rend és a béke fenntartása. Hát még egy polgármesternek.http://mikor-melyiket.blog.hu/2014/07/04/pasztor_574?utm_medium=doboz&utm_campaign=bloghu_cimlap&utm_source=nagyvilag