Feltételezem, Miskolcon a politikai helyzetnél már csak egyes (cigányokat is szép számmal magukba foglaló) társadalmi csoportok szociális helyzete tekinthető drámaibbnak

MISKOLC PRIDE”Kívánjuk

a nagyobb gonoszságot a kisebb segítségével eltávoztatni” – Firenze városatyái 1415-ben e a szavakkal indokolták hozzájárulásukat két újabb bordélyház létesítéséhez. A szóban forgó intézményeket pedig azért gondolták fölöttébb szükségesnek, hogy általuk a fiatal firenzei férfiakat leszoktathassák az egymással folytatott szexuális érintkezésről.

 

Nem tudnám megmondani az okát, de valahogy ez a régi történet jutott az eszembe, amikor megismertem a DK miskolci vezetőjének, Tompa Istvánnak az egykori rendőrkapitány, a 2009-es cigánybűnözés-beszédéről elhíresült Pásztor Albert hirtelen (?) támadt baloldali támogatását védelmező nyilatkozatát, miszerint „»Miskolcon drámai a politikai helyzet«. Egyetlen más magyar nagyvárosban sem élvezi a Fidesz és a Jobbik »egyként cigányellenes politikája« a polgárok majd kétharmadának támogatását.” (forrás: nol.hu) Világos beszéd: a politikai ellenfelek „nagyobb” rasszizmusával szemben a helyi demokraták egy általuk láthatóan simán tolerálható, „szoft”, s ezért talán sokak számára még könnyebben is emészthető cigányellenességet kívánnak feltálalni a miskolci választópolgárok számára. Így manifesztálódik ma a bal- és jobboldal „történelmi” küzdelme az ország egyik nagyvárosában. Kérdezem.

Amikor április derekán a választási sokkhatástól megzuhant MSZP választmányi üléséről a rendpárti baloldal víziójáról szóló hírek szivárogtak ki, melyre nem sokkal később érkezett Mesterházy szokásosan semmitmondó és ezért semmit nem cáfoló kommunikációs ellenoffenzívája, még csak szánakozó fejhimbálás volt a reakció a részemről. Istenkém, mit csináljak, ekkora egy túlkoros naiv napközis vagyok én. Hülye fejjel még ki is fejtettem egyik ismerősöm számára, hogy Mesterházynak csak ennyit kellett volna egy rögvest összehívott sajtótájékoztatón mondania: „Uraim, a Magyar Szocialista Párt csak egyféleképpen tudja értelmezni a rendpártiság fogalmát: József Attila után, »szabadon«.” Ha ezt képes lett volna megtenni, az nemcsak erkölcsi győzelmet, hanem talán százalékokban kifejezhető politikai nyereséget is eredményezhetett volna a szocialisták számára, néhány héttel a soron következő választás előtt. Ezt gondoltam akkor.

Ma a miskolci DK próbált valami hasonlót kiizzadni magából, de csak az alábbi, önellentmondással terhelt porhintésre tellett tőlük: „Pásztor Albert a kampányban bizonyítani fogja: »a szabadság és az emberi méltóság tisztelete is szülhet rendet«. Ha erre képes lesz, a DK kiáll mellette”. Hogy szürreális optimizmusukat mire alapozzák, az nem derül ki, főleg, hogy ugyanebben a közleményben maguk is elismerik: „A romák és nem romák együttéléséről az ennek hétköznapi konfliktusaitól meggyötört Miskolcon már jó és rossz mondatok tömege született. […] Pásztor Albert néhány 2009-es, elhíresült mondata vitathatatlanul az utóbbiak közé tartozik”.

Feltételezem, Miskolcon a politikai helyzetnél már csak egyes (cigányokat is szép számmal magukba foglaló) társadalmi csoportok szociális helyzete tekinthető drámaibbnak. Ne adjuk fel a reményt, hogy a baloldalnak egyszer ezzel kapcsolatban is lesz mondanivalója. De addig is „lányok”, munkára: most Miskolcon is tiétek a terep!  http://gepnarancs.hu/2014/07/miskolc-pride/