A több mint egy éve tartó rezsiháború
legnagyobb vesztesei ugyanis eddig az önkormányzatok. A legtöbb településen ugyanis számos lakossági szolgáltatást (víz, szemétszállítás, távhő) önkormányzati cégek látnak el, amelyekre ugyanúgy érvényes a rezsiharc, mint a – kormány szerint – extraprofitot kitalicskázó multikra. Bár a multinacionális cégek, amelyek a lakossági ellátáson évek óta milliárdos veszteséget könyvelnek el, korábban jelezték: az állami beavatkozás kockáztatja a rendszerbiztonságot, mivel a bevételkiesés a karbantartástól és a felújítástól von el forrást – Orbán Viktor és a Fidesz vezetői mindezt a külföldiek huhogásának tudták be.
Schmidt Jenő azonban maga is Fidesz színekben indult és nyert az önkormányzati választásokon és fideszes vezetésű településeket képvisel, amikor kijelenti: az állami vagy önkormányzati szolgáltatók nonprofit formájukból adódóan nem kalkulálhatnak nyereséggel, és az amortizáció visszapótlása is kétséges, amiből később a beruházásokat lehetne fedezni.
Az ex-MDF-es gödöllői polgármester, Gémesi György, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke ugyancsak aggodalmának adott hangot. Szerinte a 100 százalékos önkormányzati tulajdonban álló közszolgáltató cégeknél meg kell hagyni a tulajdonos ármeghatározási jogát. Ugyanis ha a piaci ár jóval magasabb a hatósági árnál, akkor valóban „visszapótlásra” van szükség, ami akár a lakosságot is terhelheti.
A visszapótlás magyarul annyit jelent: lehet, hogy a lakosság számára olcsóbb a lakásfenntartás, azonban a közösségi tulajdonban lévő vállalatok masszív veszteséget termelnek, amit ki kell pótolni – praktikusan az önkormányzat vagy az állam kasszájából. Ezt pedig csak úgy lehet, ha vagy kevesebbet költ valamire a tulajdonos (egészségügy, oktatás, szociális ellátórendszer), vagy újabb adók kivetésével garantálja a veszteséggel arányos bevétel-növekedést. Bármelyiket is választja a fenntartó, végső soron a lakosság fogja megfizetni az alacsony rezsi árát – sokszorosan.