Én viszont hiszem, hogy az új politika
az őszinte fellépésről kell szóljon. Ezért tartom fontosnak most, és itt elmondani, hogy 2005 novemberében engem például jogerősen pénzbüntetésre ítéltek közokirat-hamisításért, egy diákigazolványos visszaélésért.
hvg.hu: Nocsak. Mit követett el?
K. Á.: A lejárt gimnáziumi diákigazolványomra ragasztottam egy érvényesítő matricát, amit az egyik barátom szerzett nekem, hogy diákbérletet tudjak venni, ami sokkal olcsóbb volt. Hülyeség volt, meg is bántam. De leginkább az zavar, hogy az ilyenből kreált legendák hogyan kezdenek terjedni.
hvg.hu: De akkor már dolgozott a Miniszterelnökségen, nem?
K. Á.: Igen. 83 ezer forint volt a nettó jövedelmem, és nehezen éltem meg belőle. Húsz éves voltam, hibáztam, de nem tagadom. Nem vagyok rá büszke, de nem vagyok becstelen ember sem. A félelemkeltés politikai gyakorlata ellen szerintem az őszinteség a megoldás. Azt szeretném, hogy ne a Fidesz-média legendagyártásából lehessen valami áltörténetet megismerni arról, hogy „Kunhalmi hamisított”. Aztán majd sok év után minden sajtópert megnyerhetnék, de az már senkit nem érdekelne. Mindenki múltjában lehet olyan, amire nem büszke, a fideszes politikusok között is van bőven ilyen. Én olyan politikai kultúrát és országot szeretnék, ahol a hibákról, tévedésekről lehet nyíltan beszélni. Nagyon nehéz ezt elsajátítani, a mi kultúránk, életünk ezzel sokszor szembemegy. Mégis, én hiszek abban, hogy a jövőnk múlik rajta.