1) „Félek, hogy túl izmos leszek”-szindróma
Kivételek mindig vannak, de
bátran kijelenthetjük, hogy az esetek többségében, főleg a kezdő hölgyek körében tipikus a rettegés attól, hogy a súlyzós edzéstől túlságosan sok izmot pakol magára az alany. Az ilyen nőket a leggyakrabban arról ismerhetjük fel, hogy 1 kilós súlyzókkal játszadoznak hosszú ideig (feltéve, hogy súlyzót használnak, és nem a pinatárogatón pihennek aktívan). Erre a karakterre jellemző, hogy amikor egy hipermarket sportosztályára téved a hétvégi bevásárlás alkalmával, akkor rózsaszín szivacsos bevonatú 1-2 kilós súlyzókat vásárol otthonra is, amiket egyébként jó eséllyel soha nem fog használni, legfeljebb papírnehezéknek. Bár gondolatban ritkán jutnak el addig, hogy az átlagos napi aktivitásuk során ennek a sokszorosát is mozgatják anélkül, hogy észrevennék, de a tudatosság nem csak a könnyebik út keresésében rejlik, hanem valóban az izmoktól való félelemben is. Tegyük helyére a dolgot itt és most: az izmokat nem adják olcsón. Sőt, rohadtul keményen meg kell dolgoznunk értük, és nem csak a teremben, hanem azon kívül is, amikor egy olyan étrendet követünk, amely megfelelő alap az izomépítéshez. Hidd el, nem leszel túl izmos csak úgy. Az izmaid növekedése sok tényezőtől függ, és több dolognak is stimmelnie kell ahhoz, hogy ez működjön. Ha pedig működik, akkor sem fogsz korlátlan növekedésnek indulni, mint valami tenyészkanca. Ha viszont rendesen edzel, és mellé ész nélkül zabálsz, akkor rövid időn belül valószínűleg elkezdheted megújítani a ruhatáradat – és nem, nem azért, mert túl izmos lettél. Ne kerüld tehát a nagy súlyok használatát, és ne szorítkozz csak gépek használatára; ne parázz, esélyed sincs arra, hogy bármiféle tudatosság nélkül valaha is túlságosan izmos legyél.
2) Félsz attól, hogy csúnyán grimaszolsz erőlködés közben
Bizony! Sokakat visszatart a kemény edzéstől ez a dolog. Nem egy hölgytől hallottam már magam is, hogy egyszerűen tart attól, hogy „buta vicsorgós fejet vágjon” edzés közben. Egyszerűsítsük le a dolgot: ha haszontalanul lötyögsz a teremben, nyomkodod a kis la fleur-ös telókádat, és a Jucival dumálgatsz folyamatosan, akkor értelemszerűen nem kell grimaszolni, legfeljebb akkor, ha nyerítesz valami viccesnek vélt dolgon, mint egy infantilis kislány. Nincs meló, nincs erőfeszítés, nincs grimasz… nincs eredmény. Az emberi test úgy működik, hogy ha szó szerint izomból végzel erőfeszítést, akkor a mimikai izmaid is (jó eséllyel) megfeszülnek. Ennyi. A teremben eredményes munkával eltöltött drága időd megtérülő befektetés akkor is, és főleg akkor, ha néhány ismétlés erejéig SheHulk-fejed van. Ez nem gáz, hidd el, és nem is igazán kell azzal foglalkozni, hogy ki látja, vagy ki nem. Sőt, leginkább le kell szarni. Az edzőterem a fájdalom háza, nem a mosolygyülekezet alapítvány intézménye, ahol a feminin mivoltodat kell bármi áron érvényre juttatnod.
Minimum ilyen arcod legyen egy keményebb sorozat végén
3) Hasazás-mánia
Klasszikus női program még egy igazi vesztes személyi edző vezényletével is az 1000 felüléses-haspréses edzés. Tévhit továbbra is, hogy minél többet hasazol, annál kockásabb lesz a hasad. Tudod: mindenkinek kockás a hasa, még a Télapónak is, csak fókazsír fedi. Az emberi test struktúrája ilyen, a hasunkon az izmok ilyen formációban definiálódnak és tapadnak le. Azt kell elfogadni, hogy akkor fognak látszódni a kockáid, ha a hasadat nem fedi zsír. Ha zsíros a hasad, és megfelelő étrendi háttér nem adott a zsírvesztéshez, BÁRMENNYIT hasazhatsz, soha nem fognak látszódni a kockáid. Ne fordítsd tehát az edzésed kétharmadát hasazásra: végezz 3-4 sorzatot legalább 15-20 ismétléssel, hetente akár több alkalommal is, a többi tényleg csak az étrendeden múlik.
4) Hasazás-mánia 2: gépek használata nagy súlyokkal
Ebben az esetben tökéletesen ugyanarról van szó, mint az előző pontban. Ez a vadabb verzió, itt ugyanis a delikvens szent meggyőződése, hogy amennyiben a végletekig terheli nagy súlyokkal a hasizmát, úgy fog leolvadni róla a zsír, mintha öngyújtóval pörkölnéd a jeget. A has izmai, mint az emberi test izmai általában, a progresszív terhelésnöveléshez alkalmazkodva előbb-utóbb növekedésnek indulnak; ha tehát csodás kis hájfodrok fonják körbe a hasadat, és a zsírod alatt még meg is erősödnek az izmaid, lehet ugyan, hogy nem szedtél fel egy gramm zsírt sem, de optikailag szarabb lesz a végeredmény: nagyobb lesz a hasad értelmszerűen. Ne erőltesd a hülyeséget, mert csúnya puffadék leszel. Vagy az maradsz.
5) Féktelen tekergőzés a twister-en
Minden SZOT üdülő „tornatermében” megtalálható volt legalább egy twister gép, ha más nem is. Klasszikus kép, ahogyan egy középdagadt lány ácsorog rajta, és tekergőzik megállás nélkül, mint egy gabonasikló, miközben beszélget a „tornatársával”. A helyzet a mai napig nem sokat változott, ha egy nő teremben edz, és az edzéstechnikai alapismeretek még kissé hiányosak, biztosak lehetünk benne, hogy előbb vagy utóbb, de közeli barátságot köt a twister-rel. Hatalmas buli: végsősoron mozogsz rajta, tehát tulajdonképpen edzel, megfelelő kivitelezés hiányában nem is fárasztó, és lazán levághatunk az edzés idejéből jó 15 percet ezzel. Még mindig tévhit: a twister használata nem egyenértékű a helyi zsírégetéssel. Értsd: nem fog eltűnni az úszógumid, mert azon a tepsin dekkolsz, és tekergőzöl. Ha azonban megfelelően hajtod végre a gyakorlatot, a ferde hasizmaidat kiválóan terhelheted vele. Mindez azonban mit sem ér, amíg pufi vagy, és nem követsz egy megfelelő étrendet. Használd a twister-t, de ne tekergőzz rajta, hanem csináld így!
6) Túl sok kardió
Mindig látni legalább egy nőt, aki féktelenül nyúzza magát a futópadon, ellipszistréneren, vagy bármilyen eszközön, amin ezt megteheti. Láttál már olyan hosszútávfutót, akinek kiegyensúlyozott és izmos fizikuma van? Nem hinném… ha a célod az alakformálás, egy esztétikus, szép és nőies fizikum elérése, akkor nem az a megoldás, hogy legyalulsz magadról minden egyes gramm izmot. A kardió egy olyan intenzív mozgásforma, amely teljesen alkalmatlan arra, hogy zsírt veszítsünk vele, ellenben van annyira intenzív, hogy a szervezetünk az izmainkat kezdje felzabálni némi plusz energia reményében. Hiába guggolsz szépen, szabályosan, és hiába szeretnél szép kerek segget, vállakat és keskeny derekat: a formádat az izmaid adják. Ha lecsapatod magadról az izmaidat intenzív kardióval, nem csak zsíros maradsz, hanem legalább izomtalan is. Óvatosan a kardióval: ne hallgass az agyonkvalifikált 3 különböző OKJ-s „fitneszdiplomával” rendelkező személyi edződre, amikor kemény kardióval akar megszabadítani a zsírodtól; a célnak megfelelő mozgásforma az aerob edzés, esetleg egy intervall-jellegű edzésforma. A kardió tökéletes a keringési rendszered erősítésére, az állóképességed fejlesztésére, de ennyiben nagyjából ki is merül a lényege.
Csont- és zsírsegg. Ha ilyet szeretnél, kardiózz, amennyit csak bírsz!
7) Egy adott edzésprogramhoz való megtörhetetlen ragaszkodás
Szintén egy gyakori hiba. A nők alapvetően emocionális síkon működnek, ez vitathatlan tény. Márpedig, ha egy edzésprogram úgy tűnik számukra, hogy beválik, akkor az emocionális brainstorm elszabadul, és nincs az az isten, hogy a Szent Grálnak gondolt programon változtasson egy nő. Ez működik, ez válik be, punktum, ne magyarázz! El lehet lébecolni évekig egy programmal. Tulajdonképpen nem is feltétlenül egy program monotonitásával van a probléma, hanem a merev ragaszkodással, amely alapjaiban tesz végül eredménytelenné minden egyes edzéssel töltött percet egy idő után. Talán az első időszakban elérhetsz jó eredményeket az edzésprogramoddal, de hidd el, ez nem lesz mindig így. Nem szabad rutinszerűen végezni az edzéseidet, megszokásból darálni ugyanazt a programot. Az izmaid, az idegrendszered hozzászokik az adott terheléshez, és nem fogsz többet profitálni a dologból egy idő után. Egyszerűen KELL, hogy váltogasd néha a gyakorlatokat, és KELL, hogy növelj a terhelésen, a használt súlyokon. Nyilván a célodtól is függ a dolog, de ha komolyan gondolod a az edzést, jobban jársz, ha elengeded ezt a merev és vaskalapos hozzáálláást, és kicsit rugalmasabban fogod fel ezt az egészet.
8) Az előző pont ellenkezője: a program túl gyakori váltogatása
A hiperaktív kurvulás az edzésben. Nincs hűség semmilyen elvhez, és mindig hajt az újdonság varázsa. És egyáltalán: már egy hónapja végzed az adott programot, mégsem lett még kockás a hasad. WTF? Talán szar az egész, ideje váltani. Most úgyis volt a kozmóban valami szuper kis 15 perces villámprogram, az tuti jó lesz. Újabb egy hónap, és semmi. Most a lefogyok.hu-n van egy jó kis progi, és hűű, még enni is lehet mellette bármit és bármennyit, ez annyira kemény! Ez lesz az igazi.
……
És ez így megy hétről hétre, hónapról hónapra, akár évről évre. Gondolkozz. Még el sem kezdtek alkalmazkodni az izmaid egy adott terheléshez, gyakorlathoz, máris váltasz. Ez sehová sem vezet. Mint aktivitás, a semminél több, de nem fogsz eredményeket elérni ebben a sportban a nyughatatlanságoddal. Mindenek előtt döntsd el, mit szeretnél: izmot építeni, zsírt veszíteni, vagy csak javítani az általános kondíciódon? Bármi is a cél, specifikusan tervezz meg egy edzésprogramot, és kövesd annyi ideig, ameddig valóban hasznát érzed. Ha úgy gondolod, ideje váltani, akkor sem kell feltétlenül borítani mindent. Néha elég csak 1-1 gyakorlaton variálni, cserélgetni őket, sokszor már ennyi is elegendő a minőségi változáshoz.
9) „Edzettem, most bármit ehetek, már ledolgoztam”
Tipikus. Az ember úgy működik, hogy a test csak így variálgat a kalóriákkal és a tápanyagokkal: előre elvégezheted a melót, és ezt követően büszkén kijelentheted: MEGCSINÁLTAD. Következhet is a jól megérdemelt zabálás. Ha kicsit tudatosabb vagy az átlagnál, számolsz az „anabolikus ablakkal”, de azon aztán bedobálsz minden szart, ami bele, pontosabban belédfér. Ez a legtökéletesebb módja annak, hogy teljesen haszontalanná tedd az edzéssel töltött időt. Aztán persze lehet nyafogni, hogy Te keményen edzel, és mindent megteszel annak érdekében, hogy elérd a kitűzött célt, oszt’ nincs eredménye. Igazából még saját magad elől is eltitkolod a kis titkos randevúidat az edzés utáni pizzával, szendvics- és édességhegyekkel. Magaddal szúrsz ki, ha ezt csinálod, és csak az idődet pazarlod, amellett, hogy egyre szarabbul fogsz kinézni. Ébresztő! Edzés után nem ehetsz bármit. Bár a szervezet kevésbé hajlamos zsírt építeni az edzés után elfogyasztott táplálékból, hiszen ilyenkor leginkább a regenerálódásra törekszik, de ez nem azt jelenti, hogy bármit és bármennyit ehetsz. Üres, szar kalóriákkal, hasznos tápanyagot nem tartalmazó ételekkel nem megyünk semmire. Edzés után KELL enni. Fehérjét, szénhidrátot, némi zsiradékot is egy szilárd étkezés alkalmával. Ez az étkezés azonban minőségi tápanyagforrásokra épüljön, és a szükséges tápanyagokat a célunknak megfelelő arányban kell, hogy tartalmazza.
10) Félelem a kalóriáktól
A másik véglet. Izmokat szeretnél, de rémisztő számodra a napi 5-6 étkezés gondolata. Hogy lehet ennyi étkezés mellett akár zsírt veszíteni? Úgy, hogy ezek az étkezések nem azonosak az átlagember átlagos étrendjének étkezéseivel. Tudatosan megtervezett, grammra kiszámolt napi ételmennyisget kell elfogyasztanod. És ami különösen fontos: soha ne csak kalóriákban gondolkodj. Magunkhoz vehetünk 2000 kalóriát kritálycukorból. Vagy magunkhoz vehetünk ugyanennyi kalóriát sok fehérjéből, mérsékelt mennyiségű szénhidrátból és elegendő zsiradékból, természetesen minőségi tápanyagforrásokra alapozva. Egy átlagember napja nagyjából 15 óra ébrenléttel jár, ennyi idő alatt vígan el lehet fogyasztani 5-6 étkezést. Ha diétázol, akkor pedig főleg. Ne a kalóriáktól félj, hanem a haszontalan ételektől, amelyekre semmi szükséged. A kalóriamennyiség bizonyos tekintetben fontos, hiszen ha zsírtól szeretnél megszabadulni, elengedhetetlen egy kalóriadeficites állapot megteremtése, azonban nagy hiba kizárólag kalóriákban gondolkodni. Kulcsfontosságú egy tudatosan megtervezett étrend követése; ha a helyes táplálkozás alapjait megérted, rájössz, hogy nem nagy truváj ez a kalóriás-fehérjés-szénhidrátos balhé. Mérj, számolj, hagyatkozz minőségi forrásokra, és minden rendben lesz.
+11) Bónusz: a vizuális környezetszennyezés
Sokat tanultál a fenitekből, és már jó úton haladsz. Keményen edzel, de mintha földrengés rázná a termet. Nem, nem a Béla vágta oda a 200 kilót a felhúzás végén. Kipréselte magát Marcsi az öltözőből. Tekintettel a 120 kilójára, a környezeti tényezőkben fellépő zavar, a vakolat hullása nem meglepő. Ez nem is gáz, ő is azért van itt, hogy jobb legyen egyszer. De amit ezen a szinten művel, az olyan mértékben kriminális, hogy tulajdonképpen könnyfakasztóan művészi: top, sztreccsnadrág, amelyre rábuggyan a bele, esetleg a szűk felső alatt a 10 centis átmérőjű köldök-kráter átüt, és a fodrokon, amik oldalt a hátán vannak, szabályosan ütemeket lehetne püfölni. Ahogy egyre jobban kezd szétesni „edzés” közben, innen-onnan kificcen egy fél emlő, a seggvágatnál egy kőmíves dekoltázs… van itt minden, mint a moziban. És nem, nem az a probléma, hogy akkora, amekkora. Pontosabban ez is probléma, de ez az Ő problémája. Viszont amikor kvázi garázdaságot követ el a megjelenésével, és azzal, hogy zéró önkritikával olyan ruhakölteményekbe préseli bele kis habtestét, amit igazán -70kg mellett engedhetne meg magának, azzal másokat bánt.
Ha ebben a kis bónusz-szösszenetben magadra ismertél, gondold át egy kicsit: az emberek többsége szociálisan érzékeny, és bár Te jól érzed magad így, 25 ember éppen miattad szenved. NE TEDD!