MISKOLC. Egy rosszakarójának
köszönheti, hogy megjelent első kötete: így fogalmaz Sugár Ildikó Judit. Az úgy kezdődött, hogy éjszaka legmélyebb álmából csöngetés riasztotta fel. Kikászálódott az ágyból, és két rendőr állt az ajtóban, mint kiderült, valaki feljelentette, hogy buli van nála, nem tudnak aludni. Ildikó elment egy újságíró ismerőséhez, hogy írja meg az őt ért sérelmet.
A cikk ugyan nem született meg, de az újságíró – emlékezvén, hogy Ildikó milyen jól írt fiatal korában – megkérdezte, nincs-e kedve internetes újságjába blogot írni. Ildikó nem sokáig szabódott, hanem nekikezdett.
– Mintha a saját lakásomról indulnék, úgy kezdtem a történeteimet, s bejártam a cikkekben a várost. Írtam mindenről, ami eszembe jutott annak kapcsán, ahol épp jártam. Az egyes helyek történetét is beleszőttem (ebben az internet is segített, de a forrásomat mindig megjelöltem) mindezt saját történeteimmel fűszerezve. Ildikó meséli, sikeresek lettek ezek a bejegyzések, nagyon sokan írtak hozzá megjegyzéseket. Úgy 50 fejezet született meg, amikor az egyik olvasója felvetette: miért nem rendezi az írottakat könyvbe?
– Először csak legyintettem rá, de aztán találtam egy hirdetést, egy osztrák könyvkiadóét. Jelentkeztem náluk, megkötöttük a szerződést, és onnantól nem volt visszaút.
A kötet Miskolci nosztalgikus séták – Remélem elkísér címmel jelent meg, és a róla írott recenzió nagyon pozitív: „Bár előadásmódja a legszemélyesebb, olykor vallomásos hangvételű, aközben nagyon hiteles képet rajzol a borsodi megyeszékhely elmúlt bő fél évszázadának életmód- és mentalitástörténetéről”, olvasható benne.
Ildikó szeretné folytatni, már vannak újabb történetei. Egyébként gépésztechnikai végzettségű, építészként dolgozik, de ma már nyugdíjas.