Esküszöm, nekem semmi bajom, gondom a Krisnásokkal
. Minden tiszteletem az övéké. Burjánzanak Európa szerte, sorra alakulnak a közösségeik és terjesztik a tanaikat. Jó szándékúak, kedvesek ám az ideológiájuk lényegesen különbözik a keresztényektől. Ezért sem érdemes rájuk haragudni. Ám a misszionáriusi , hittérítő tevékenységük a vallásuktól eltérően már agresszív. Masszívan terjeszkednek. S nagyon sajátos módon. Nem házalnak hanem a csellengő fiatalokat csábítják magukhoz.
Prágában is ott vannak. Unokámmal együtt láttuk, ahogyan a kopaszra nyírt tógás fiatalok szinte őrjöngve táncoltak, rángatóztak, remélhetően nem valami csoda szer következményeként. S zömében Európai fiatalok voltak. Tehát úgy kerülhettek a brancsba, hogy kiábrándultak, elkallódtak és a krisnások magukhoz édesgették őket. Majd beöltöztek a fehér leplekbe és kizárták magukat az általam elfogadható társadalmi életből. Csak mellékesen jegyeztem meg útitársamnak, engem már az is szörnyen elborzaszt, ha belegondolok, hogy Ő is csatlakozna hozzájuk.
Vajon mit szólnak azok a szülők akik itt a téren találkoznak a tar fejű gyermekeikkel. Képesek e majd visszatéríteni, magukhoz hívni őket. Lehet, hogy nem. Soha sem.
Nem akartam elhinni – nálunk Magyarországon évente 10 ezer fiatal tűnik el. Nyomtalanul.
Hol is keressük őket, kérdezi blog oldalán Szántó Pista
