Van, ahol valóban kilakoltatásról van szó,
de több lakásból maguktól elmentek a korábbi „fészekrakók”. Mindkettőre láttunk példát. A Felsőruzsin egy tízemeletes házában is már csak a lila-sárga-piros-türkiz falak, és a koszos plafonról körben lógó, fekete porháló maradt. Meg néhány, úgy tűnik, fölöslegessé vált tárgy – gyerekszék, pléhkanna, fekete tanga. A konyhában szekrény, a villanykapcsolókon borítás, a vezetékcsatornán tető nemigen akad – viszont van kád és csap, bár a masszív koszréteg miatt nem igazán érthető, mire is használhatták.
Ez már önkormányzati tulajdon. A MIK munkatársai megteszik, amit a biztonság megkövetel: lezárják a vizet, a gázt, zárat cserélnek. Se élő, se holt bogarakat nem látni, de kötelező a csótány- és poloskairtás, a fertőtlenítés. Azután következhet majd a felújítás. Most viszont még a birtokbavétel dandárja van.
A Szilvás utca egy tízemeletesében is éppen ez történik. A folyosó tiszta, a falakon szépnek nem mondható, de mégiscsak dísznek szánt művirágok. A lakásból ketten szatyrokkal jönnek ki, meg két kutyával, az egyik nagyon fajtisztának tűnik. Ők már nem is térnek vissza, és mint utóbb kiderül, a gyerekeket is hamarabb elvitték. A hivatalos procedúra – óraállások rögzítése, jegyzőkönyvek aláírása – után a végére maradt két tévével távozik az utolsó lakó is. A feltáruló lakás meglep mindenkit: a falakon nagyon rózsaszín, de tiszta tapéta, a falra ragasztott tükör körül stukkókeret.
Beljebb azért már találni hiányosságokat, de a képet igazából a szomszédok árnyalják. Elsőként a közvetlen szomszéd ajtaja, ami egy páncéltermen is jó szolgálatot tenne. Aztán amit mondanak – bár nyilatkozni senki nem akar, de spontán sok minden felszakad belőlük. Hogy az érintett kétszobás lakásban mennyien laktak, azt nem igazán tudták összeszámolni, 5-7 körül ingadozik a minimum létszám. Az egymillió forint körüli tartozás, és az alsó szomszéd plafonját, falát hámlós-foltosra áztató víz viszont biztosan az övék volt. Most már legalább lesz értelme betonig letolni a glettet, és
A liftbe belevizelnek, a lépcsőház tiszta szemét már egy órával a takarítás után is, a postaládához sem szívesen mennek le ilyen borzasztó körülmények között, a ház ajtaja tárva-nyitva, bárki bejöhet – halljuk. Panelprogramról, vagy akár rendezettebb körülményekről álmodni sem lehetett eddig, és egyelőre nem hiszik, hogy már gondolhatnának rá. Egyrészt, mert még valószínűleg nem költözött el mindenki, akinek ez a mélységes igénytelensége ellehetetleníti a házat. Másrészt még nagyon friss hír, hogy az önkormányzat olyan programot dolgoz ki, amelynek keretében, a fészekrakós lakások tartozása függvényében, konszolidálják, felújítják az érintett lépcsőházakat.
Hogy ezt a konszolidációt sok esetben honnan kell kezdeni, azt egy másik, közeli, négyemeletes ház világosan megmutatja. A hátsó, alagsori ajtó egyik szárnya nyitva, a küszöbről mégis visszapattan mindenki a maró húgyszag miatt. Se a lelógó álmennyezet, se a csupasz betonfalak, se az egyiket díszítő méretes, festett delfin nem bír megállásra senkit, a folyosó beugrója viszont már igen. Erősen feltételezhető, hogy a mocskos textil-papír kupacok között hálnak is. A szétszórt reklámújságok közül előbukkanó számlákról később kiderül: nem befizetés után kerülnek ide, rendszeresen kiszedik mindenkiét a felfeszegetett postaládákból. Már meg sem fordul a fejünkben a kérdés, hogy ennek vajon mi értelme van…
A lépcsőházi ablakok alsó sora furnér, középső sora vagy kitörve, vagy nyitva, de a szag a második emeletig megmarad. A kiürült lakás fürdőjében csak a csempén pompázhatnak a sárga kiskacsák – se kád, se csap, amiben úszkálhatnának. Minden eddig tapasztalt hatványozódik, de valóban újat csak az erkély tud mutatni. Az viszont mellbe vág. A guanórétegben még felismerhető két galambtetem, de a jövő biztosítva: tojásokat is látni, és jönnek-mennek most is a galambok.
A lépcsőházban takarítgató hölgy kimondja, ő bizony fél. Úgy tudja, a fenti lakásban lakók kimentek Kanadába, és már nem is ide jöttek vissza. A lakás kiürítésének, felújításának nagyon örül – de sokan laknak még a házban, akik miatt úgy néz ki, ahogy, és akik nem érveléssel szokták megoldani a vitás kérdéseket. minap.hu