Hölgyeim és Uraim, egy inspiráló
történet következik Ausztria legnépszerűbb és legmagasabb csúcsáról, mely valós eseményeken alapszik. (Azért csak alapszik mert túrázónk a pontos nevét nem szerette volna közzétenni. Fura, mert szerintünk sokan dicsekedhetnénk/büszkén vállalnánk egy ilyen teljesítményt). A részletes közbevetésekből, pedig megismerheted a Grossglockner túra nehézségeit, virtuálisan végig követheted a túrát, szemeidet hosszan legeltetheted a sziklás, havas, „akciódús” terepen és pár praktikus, gyakorlati infót is leszűrhetsz. Indulhatunk?
Egy júniusi reggelen, Máthé Laca túravezetőnk (barázdált arcú, de nem mogorva ex-hegyimentő) örömmel fogadja a telefont, hogy ő viheti a szezon első Grossglockner – vagy ahogy mi hívjuk – Glocki túráját. A szokásos, túra előtti, már rutinszerű szervezkedés lezajlik, a túrázók beszámolnak korábbi hegyi tapasztalataikról, Grossvenediger vagy éppen egy másik alpesi csúcs teljesítéséről.
Általában ez adja meg a zöld utat, ugyanis a Grossglockner igényel némi előzetes tapaszataltot a túrázók részéről. Egy hegyivezető kísérete mellett, nem kell hegymászónak lenned, hogy megmászd a csúcsot, de a jó fizikai felkészültség (pl: magashegyi túrázói tapasztalat, rendszeres sportolás) és a magassági tapasztalat (min. 3000 m) erős előfeltételek. Kell még valami, mely talán a fenti kettőnél még fontosabb, és a legtöbben elfelejtik. Akarat és elszántság.
Szóval Stüdlhütte lefoglava, a 3 fős csapat útra készen találkozik a BAH-csomópontnál. Laca, itt egy kicsit meghökken, amikor a cserzett bőrű, jó fizikumú, de láthatóan szép korú Tamással kezet fog. Nem kérdezi hány éves, de sejti, hogy látott már háborút az öreg. Sebaj, elindulnak Kals am Grossglockner irányába, a 6 órás utat csak a 10 perces pisilés-tankolás szeánsz szakítja meg. Nem telik eseménytelenül az út, a túravezető himalájai expedíciós és egyéb vérfagyasztó hegyi történetekkel szórakoztatja a kocsiban ülőket. (Máthé Laca, a 90-es években Erőss Zsolt társaként expedíciózott a Himalájában és a Karakorumban, tehát bőven van miről anekdótázni.)
A Lücknerhaus parkolójába érve, indul a 30 perces szöszmötölés, mindenki elcsomagolja a hágóvas, jégcsákány, beülő, sisak négyest, szorosra fűzi a bakancsát, nem felejti el elrakni a napkrémet, a napszemüveget, no meg a pótkeszytűt, és már indulhat is a 2-3 órás, széles ösvényen vezető túra a majd 3000 méteren fekvő, gasztro élményeiről is híres menedékházba. A szakács úr magyar, a menü fenséges (több iKaland túravezető beszámolója szerint hazánk fiainak értelemszerűen nagyobb adag jár), a sör megfelelően hideg. Röviden minden kényelem adott a csúcstámadás vigíliáján. Igaz, nem túl olcsón, az esti menü 20 euro/fő.
Hamarosan folytatjuk a második nappal…Grossglockner mászás, lépésről-lépésre, tanácsokkal,
praktikus infókkal, képekkel, élményekkel…